A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
a néhány holdas földműves (törpebirtokos) is. Ugyancsak embertelen a mező- gazdasági munkásság nyomora is. Gyakran három család lakik egy szobában. Egy ilyen „lakás”-ban, amelyben három család lakik, találtam az egyik sarokban egy nagybeteg nőt, egy másik sarokban feküdt egy halott, egy sarokban állott egy sparhed. Ahol a beteg és a halott feküdt, főztek és ettek. Ehhez niég egy csomó gyerek, mindez agy szobában."... ”Az ember nem csodálkozhatik azon, hogy ilyen körülmények között az ember elállatiasodik. Mégis ezek az emberek is várnak az ő Messiásukra. Sürgős szüksége van annak, hogy az együttérzést tudatosítsuk ezekkel az emberekkel.”68 A munkásnyomor sajtóvisszhangja a munkásság öntüdatosodásának a folyamatát is tükrözte. A központi sajtóorgánum „a borzasztó méreteket öltött” nyomor láttán - egyre nagyobb osztályöntudattal fogalmazta meg már mondandóját: „A nép kezdi megérteni, hogy a burzsoázia kevés segítsége semmit sem jelent a növekvő elnyomorodás ellen, úgyhogy a máig is tapasztalt „szociálrefor- mista” kísérlet, mint a leves akció, a szálláshely biztosítása és a hasonlók, nevetségesek és elégtelenek.” ... „Lehetséges, hogy ellenfeleink mindig felforgatóknak. forradalmároknak neveznek minket, ez nem törhet le bennünket, a munkásság minden küldöttje teljes osztályöntudatra kell, hogy ébredjen és szervezkedjék.”69 Ha a korabeli munkásmozgalom történetét vizsgálva, látható is olyan törekvés a pécsi munkásmozgalomban, hogy a város délkelet-dunántúli szervezkedés központjává épüljön ki, megyénkben jó ideig Szigetvár volt - jelentős mellékbolygóként az Eszék-Pécs-Kaposvár vonalon - a mozgalom egyik fellegvára. A munkásmozgalom ugyanis olyan helyeken tudott - az elmondottakon kívül - gyökeret verni, amelyeknek a szervezetei egymással érintkezve, egymás mozgalmát inspirálva segítették elő, mintegy mozgalmi-őrtüzek láncolataként. Nem véletlen e korszakban: az országban a legkorábban (1867) alakult eszéki munkásegylet kapcsolata a pécsiekkel, valamint a szigetváriakkal. Idézhetem az Eszéki Történeti Levéltár egyik dokumentumát is, amelyet Thaisz Elek főkapitány írt 1881. dec. 31-én az eszéki rendőrkapitányhoz, amelyben közölte, hogy Fischer Ferenc cipész, a „forradalmi szociálista” párt végrehajtó bizottságának tagja, Eszékről 1881. dec. 27-én Pécsre, majd Szigetvárra utazott, ahonnét - végül is — a londoni „Freiheit” példányaival érkezett vissza. A rendőrség a Pécsre és a Szigetvárra gyalog utazó vándorszocialistákra célzott, akik e városokból különféle sajtótermékeket csempésztek vissza Eszékre.70 De felidézhetjük az eszékiek kapcsolatát a budapestiekkel is, különösképpen a Frankel szerkesztette Arbeiter-Wochen-Chronikkal, amely - szinte — állandó összeköttetést jelentett a két város munkásegylete között. Innen futott ki az a jelentés is, hogy a budapesti szociáldemokratáknak Eszéken is vannak tagtársai, hiszen állandó levelezésbeni összeköttetés kapcsolja egymáshoz az eszé- kieket az Arbeiter-Wochen-Chroniakkal.71 Eszéknek és Budapestnek ezt a tartós levelezési kapcsolatát bizonyítja Ive Mazuran eszéki levéltáros, értékes forráspublikációjában másutt is, határozottan állítva azt a tényt, hogy a XIX. század második felében Eszék és Zágráb volt az a két legnagyobb gazdasági központja Horvátországnak, amelyeknek Budapesttel közvetlen összeköttetésük volt, ezért nem véletlen, hogy 1867-ben Eszéken alakult meg Horvátországban az első Munkásképző Egylet.72
