A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig
ügyminisztérium. A szigetváriak már 1875. május 18-án megalakították beteg- és rokkantpénztárukat: 44 alapító taggal az Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztár élőhelyét, amelynek a támogatására — az alakulás után negyedév elteltével - Welz Károlynak felhívást kellett közreadni a munkásság részéről kellően figyelemre nem méltatott élőhely érdekében, jóllehet abban a fiók első orvosa már megkezdte áldásos munkáját.58 A munkások szervezeti egybetartozása az egyleten belül, főként akkor mutatkozott meg, amikor Frankelnek a genti kongresszusra való kiküldetését nemcsak helyeselte a munkásság, hanem áldozatkészségével - útiköltségéhez való hozzájárulással a pécsiekkel együtt, a szigetváriak is érdemeket szereztek 1877-ben.53 Ma már büszkeséggel olvashatjuk a lap hasábjairól azt is, hogy a szigetváriak jelentősen közreműködtek az első magyar munkáspárt megalakulásán dolgozó kongresszus előkészítésében is, amiért igen veszélyes és durva rendőrségi zaklatásoknak tették ki magukat. A jelentős szigetvári kezdeményezésnek a Népszava 1877. évi november n-i száma adott először hangot, s közölte az egybehívó bizottság (tagjai voltak: Welz Károly, Müller József, Bretter Lajos, Rózsa József és Müller Károly) november 4-én kelt felhívását, a magyarországi munkáskongresszus mielőbbi megtartása érdekében. A munkásegység helyreállításán fáradozván, felhívásukban annak is hangot adtak - szinte követelve -, hogy „minden viszálynak és ellenségeskedésnek vége szakadjon, mert egységben van erőnk, egységben van fegyverünk hatalma.”60 Sőt, a Népszava 1877. nov. 25-i száma már közölhette a Szigetvári Munkásképző Egylet felállításának a hírét is. A munkáskongresszus megvitatására összehívott munkásgyűlés ugyanis - 1877. nov. 19-én - Welz javaslatára elhatározta egy - az 1874-ben még működő egylet utódjának - új Munkásképző Egyelet megalakítását is, amelynek a céljaira hetenként három pártestély tartását fogadták el.61 Még meg sem száradt a tinta a szigetváriak kongresszus-egybehívó bizottságának a felhívásán, amikor a belügyminiszter már - 1509/res. 1877. szám alatt - vizsgálatot rendelt el: 1878. január 8-án a megye alispánja számára, vajon „miként tartották magukat jogosítottnak (t. i. & szigetváriak) minden engedély nélkül ezen ügyben intézkedni, az intézkedést közhírré tenni, valamint annak további tárgyalásába bocsájtkozni”, amikoris. a kongresszust egyedül csak a kormány „előleges” engedélye alapján lehetséges csak összehívni. Az alispán a vizsgálatot - a szigetvári főbíróval - nagyon gyorsan lefolytatta, aki egy hét múltán - január 14-én - már az összes vizsgálati iratokat visszaküldte az alispánnak.02 Welzék azonban a vizsgálat ellenére sem tétlenkedtek. Az első szocialista kongresszuson, 25 város 30 küldöttének az együttesével 1878. ápr. 21-én - maguk is résztvettek. Amikor a pártnak azonban csak távoli elképzelése volt a szegényparasztság és a földmunkásság problémáiról, ezidőtájt is, nemcsak bátor korabeli tudósításokkal számoltak be a lap hasábjain63 a dél-somogyi „borzasztó méreteket öltő” mezőgazdasági munkásnyomorról, hanem a sajtóközleményekben már arra is jó példát nyújtottak, hogy a központi iniciativa nélküli állapotban miképp találta meg a szigetvári ipari munkásság az utat a földmunkásság problémáihoz, áttörve általa a mozgalomban meglevő közömbösséget a parasztkérdés iránt. 161
