A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

Dr. Kanyar József: A szocialista munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogyban - 1918-ig

szűnt egyletekről félévenként jelentés teendő, s végül 4. az egyletekkel kapcsolatban minden panasz azonnal kivizsgálandó.“

Az Egylet - az ápr. 29-én kiadott belügyminiszteri bizalmas rendeletre - megszüntette ugyan a működését, a székváros munkásai azonban nem hagyták cserben mozgalmukat. Mintegy szimbolikusan - a betiltás napján: 1873. ápr. 29-én megjelent „Somogybán” - az alábbi sorok olvashatók a kaposvári szabólegények sztrájkmozgalmáról: „A munkásmozgalom vörös fonálként húzódik végig nemcsak a monarchia legbékésebb vidékein, hanem egész Európán, naponként nagyobb tért foglalva el, megrémítve az ipari, kereskedelmi világot, az egész társadalmat. Tíz-tizenkét szabólegényt ráncba szedni még nem volna valami nagy mesterség, ha mindent aláásó izgatásnak nem volna hátterük, s e veszélyes akna felett százezrek nem járnák világszerte az őrültek táncát!” . . . „A láva mindig tovább terjed, romboló hatását soha se kicsinyeljük.”47 A Munkás Heti Krónika- 1873. május 4-i száma - már azt is közölte, hogy a kaposvári szabók ápr. 18-án ténylegesen beszüntették a munkájukat, „kellő szervezés hiányában” azonban „előnyös eredmény elébe nem nézhetnek.”

S ha nem is engedélyezték a hatóságok a Munkásegylet működését a törvényes keretek között kifejteni, az egyleti tagok azonban a szervezeti keretek nélkül is dolgoztak a városban. Tevékenységük következtében - ékes bizonyíték - csakhamar közölhette hasábjain a helyi sajtó az első kaposvári sztrájkok híreit. A fentebbi tavaszi tudósításon is még azon frissiben érezhető volt a Kommunista Kiáltvány kifejezéseinek és képeinek a hatása. Bár ekkor még nem volt a megye- székhelyen jelentős gyáripar, a mesterek kizsákmányolása azonban nem kevésbé volt súlyos az iparoslegények irányában, mint - másutt - a gyáriparban.

Ettől az időszaktól kezdve azonban az egyletek a kormányzat igazgatáspolitikájának a fókuszába kerültek. Az egyletek számát is felmérték a 60-as évektől kezdődően, s egy félszázadon keresztül ellenőrizték azokat, számuk - mindazonáltal - hatalmas növekedésnek indult. A félszázadot csaknem két egyenlő részre bontottuk - az alábbi táblázatban - figyelve az alakuló egyesületek sokszínű burjánzására. Ezt látva — már 1873. febr. 11-én megállapíthatta - némi csalódással

— a Somogy felelős szerkesztője is - „a városokban egymást érik az óriási címtáblák, mint megannyi bank, váltóüzlet, hiteltársaság, kiházasító segélyegylet” . . . „A szótárban már nincs név, amelyre a minisztérium engedélyt nem adott, s amint nö a sok egylet, intézet, társaság száma, oly arányban fogy a bizalom, s ez rendkívül nagy csapás.”

Noha a megyebeli egyletek alakulásának a körülményei, taglétszámaik adatai, az alapítási esztendők feljegyzése, stb, ha szorosan nem is tartoznak tanulmányunk főbb mondanivalóinak a soraiba, hisz ezeknek az egyleteknek a munkásmozgalmakhoz vajmi kevés közük volt, mindazonáltal a megyei iparfejlődés áttekintése előtt szükségesnek véltük a róluk készített rövid vizsgálódás legfőbb adatainak a táblázatokba való sűrítését, mivel azok a korszak politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életére nézve oly jellemzően árulkodnak a kapitalista korszak egylet-szervezési programjáról, hivatalos önmozgatásának és öntevékenységének a kereteiről, amelyekkel mindenkor gyöngíteni és paralizálni igyekeztek a munkásmozgalmi egyletek és szervezetek tevékenységét.

154