A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)

T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában

a Dráván álló vízimalmokat, egy Lengyeltótiban működő szélmalmot, továbbá Fajszon és Hárságyon készülő gőzmalmot. Több helyen folyt kísérlet a salétromfőzéssel, és 1857-ben még 3 üveghuta működött a Somogy megyei erdőkben: Czindery birtokán Szentmihályfán, Festetics Szentluka pusztáján, mely utóbbi ekkor már szűnőben volt és Lukafán a Batthyányi kézből Biedermann kezébe jutott birtokon. Ez utóbbi üzemben az üvegtábla-gyártás mellett Szvet- kovics bérlő porcelánkészítésre is berendezkedett.2' - Az újabb kutatás már azt is megállapította, hogy 1846-1856 között foglalkozott a lukafai manufaktúra cserépedény és cseréppipa előállításával, amelyet Auer bécsi, Czvetkovich (s nem Szvetkovics!) pécsi és Kocharich szigetvári kereskedők, mint haszonbérlők létesítettek.2” 1856-ban szűnt meg itt á cserépedény és pipa készítés, amikor is a műhely felszerelése a Zsolnay porcelángyár megalapozására, Pécsre került.29

Somogy megye ekkor a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarához tartozott. Ennek i860, 1861 és 1862-re vonatkozóan kiadott jelentése igen elszomorító képet fest a megye iparáról és kereskedelméről. Bányászat a megye területén nem volt, hiszen nem találtak kőszenet. Az ipar ágazatai közül Marcali mellett Bo- ronkán működött egy gépműhely, amely vasöntödével volt kapcsolatos. Az üveg és üvegnemű ipart Spitzer Samu Beczefán álló üvegmanufaktúrája képviselte, ahol „homor és tábla üveget” állítottak elő, a közeli erdőből véve hozzá a tüzelőanyagot. A vegyészeti ipart főként a hamúzsírégetés alkotta, amelyet erdei mellékiparágként műveltek Somogybán is. Bár e jelentés négy hamuzsírégetéssel foglalkozó „gyárról” is említést tett a kamara területén, helyét azonban nem jelölte meg. A somogyi erdőkben faszenet is készítettek. Az olajsajtolás ugyancsak „gazdasági mellékfoglalatosság”-ként szerepelt Somogy megyében.30

Az élelmiszeripar kezdetleges, ami nem is csoda, hiszen pl. a haltenyésztés az egész kamara területén, így a Balatonnal és Drávával rendelkező Somogybán sem volt. A vágómarhát elszállították és a sertéskereskedés - Sopron nagy kárával - az utóbbi időkben Pestre összpontosult. A tej- és sajt feldolgozására ipari vállalkozás nem alakult, s ennek okát a kamara jelentése abban látta, hogy az úrbéri birtokrendezést követő tagosítással, a legelők feltörésével, továbbá a sorozatosan visszatérő marhavésszel, a kerület állatállománya csökkent. A jelentés említést tett arról, hogy gőzmalom „legújabban Somogy megyében is többek keletkeztek”, de nem említi meg, hogy hol. A szigetvári cukorgyár ekkor már nem dolgozott és a jelentés szavai szerint csupán „Herbets Vilmos és társainak van cukorgyára Hárságyon Somogy megyében, mely azonban előttünk ismeretlen okoknál fogva 1860-62-ig nem állott forgalomban.”31

Azalatt a három esztendőben, amelyről a jelentés beszámol, Somogybán „nyolc serfőző ház” működött, melyekben 7000-13000 osztrák akó sör készült. A jelentés a bortermesztés terén Somogybán az ún. veres színű (Schillerwein) nagy mennyiségét emelte ki. A szesz- és pálinkakészítést Somogy és Zala megyékre vonatkozóan összefoglaltan tárgyalta, mivel mindkét megye a nagykanizsai pénzügyi kerülethez tartozott. E két megyében ekkor 13 gyártelep működött, 296 volt az „iparüzletileg folytatott vállalatok” száma és 5940 a „gazdászati pálinkafőzéseknek” vagyis a mezőgazdasági iparként működő szeszfőzdéknek száma. Pálinkát főztek lisztes és nem lisztes (gyümölcs, bor és sörhulladék) anyagból. Általában a termésmennyiség szabta meg az értékesítés módját, mert míg 1860-ban 100 000 osztrák akó lisztes anyagból és 193000 nem lisztes anyagból készült a pálinka, addig 1862-ben már 897 000 osztrák akóra ugrott a pálinka13