A munkásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében 1870-1918 (Kaposvár, 1973)
T. Mérey Klára: A gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődése Somogy megyében a dualizmus korában
a szolgabíráktól a dohány egyedárusítás bevezetésével kapcsolatban kialakult hangulatról, illetve ennek gazdasági vetületéről. A válaszként befutó jelentések között Németújfalu elöljáróinak panaszát találjuk, akik előadták, hogy 1848-tól 1851-ig csökkent községükben a dohánytermesztés és ezt nagyrészt annak tulajdonítják, hogy a dohánybeváltó hivataloknál igen önkényesen és nem szakszerűen történik a dohányosztályozás.8 A szigetvári járás főszolgabírája sorra veszi járásának dohánytermelő községeit (Darány, Istvándi, Gyöngyösmellék, Tekla- falu, Szülök, Pálfalu, Homokszentgyörgy, Magyarlad, Apáti, Hárságy, Patosfa, Barcs, Drávafok, Drávatamási, Németújfalu, Németiad) és megállapítja, hogy ezekben 1850 és 1851 között 1178 2/4 holdról 1088 holdra csökkent a dohánynyal beültetett terület holdszáma . . . „kezdetben - írja a főszolgabíró - a dohánymonopólium mind a fogyasztókban, mind a termesztőkben nagy ellenszenvet gerjesztett” - amely utóbb eloszlott, mert a dohányt elég magas áron váltották be tőlük az állami hivatalok.8 Ennek a termelési ágnak a további alakulását ekkor nincs módunkban nyomon követni, mert a statisztika már nem tartalmazza külön a dohányföldeket. Az állami adót az újonnan elkészített kataszterek alapján vetették ki. Ezt nem a végrehajtott és hitelesített tagosztály munkálatai alapján állapították meg, hanem egy bizottság állította össze a birtokkatasztert, amely rendszerint a község jegyzőjéből, egy kataszteri biztosból és néhány tagból állt. Igen sok hiba volt országszerte ebben a kataszterben, ami azután az egész földadórendszert hibássá tette.1" Tág teret nyitott az elbírálásban a politikai szempontoknak. Sajnos, nincsenek konkrét adataink arra nézve, hogy ez a hibás adó kataszter miként befolyásolta Somogy megyében a gazdasági és társadalmi életet. Az 1870. évi összeírás egyik adata azonban igen elgondolkoztató. 1845-ben a közmunka céljaira készített összeírás adatai szerint 9651 házas és házatlan zsellér élt és a jobbágygazdák száma - következtetéssel kiszámítva - 17 995 volt.11 - Az 1870. évi népszámlálás adatai szerint viszont Magyarország területén összesen 25 988 birtokos volt és ha ebből a számból levonjuk a 100 holdnál többet bírók számát (857), akkor 25 131, nagyobbrészt paraszti birtokosnak tekinthető birtokost kapunk eredményül. Ez nagy szám, de ha meggondoljuk, hogy ugyanekkor 20 375 birtoktest volt Somogy megyében 5 holdon alul, akkor azt kell mondanunk, hogy a birtokos parasztságnak több mint háromnegyed része ekkor már az agrárproletárokhoz közel álló törpebirtokos, szegényparaszt volt!12 Ugyanitt még megdöbbentőbb az az adat, amely szerint Somogy megye területén 79 662 éves szolga és 32913 napszámos élt, s eszerint itt a nincstelen agrárproletárok száma 112 575 volt 1870-ben az 1845. évi 9651-el szemben! Itt természetesen figyelembe kell vennünk azt, hogy 1845-ben a szolgaréteg, a béresek, kanászok, stb. összeírása nem történt meg, de viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy a zsellérek egyharmadát kitevő kuriális zselléreknek ekkor még volt földjük! Ez a föld azonban a jobbágyfelszabadítás után földesúri birtok lett, nem vált paraszti birtokká. Némiképp módosítja előbbi adataink értékét az, ha meggondoljuk, hogy az 1870-es években már nemcsak a családfőt tüntették fel a statisztikában, mint az 1845. évi összeírás, hanem a munkaképes családtagokat is. A proletarizálódás mértéke azonban még ennek figyelembevétele mellett is feltűnően nagy. Ez az igen nagy mértékű proletarizálódás részben magyarázható azzal, hogy a megye területén viszonylag nagyszámú kuriális zsellérség teljesen nincstelenül 9
