Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
II. Vásárok - 4. Vásártartási szokások
zetiségiek is éltek, gyakran egy faluban is, így az ilyen alkalmak a közmegegyezés pillanatai lehettek. De a vallási ellentétek is elsimulhattak e közös ünnepen. Ezeknek a vásároknak természetesen volt egy másik negatív arculata is. Hogy melyik jellege érvényesült, az a lakosság műveltségétől, a község vezetőitől és sok tekintetben a hatóság megértésétől is függött. A hatóságok azonban szemléletükből adódóan csak a negatív jelenségekre figyeltek fel és azokból általános érvényű következtetéseket vontak le. Ment való igaz, hogy voltak kicsapongások, verekedések és egyéb visszásságok, de nem mindenütt. Az elfojtott szenvedélyek, a személyes sérelmek, a manipulált nemzetiségi és vallási gyűlölködések már megelőzően felhalmozódtak. Zaja megye 1840-ben elkészítette a búcsúvásárok ellen hozott intézkedését, amely nyomtatványként is megjelent, azokat a falusi templomok és kocsmák ajtajára függesztették ki. Erről az intézkedésről értesítették a szomszédos törvényhatóságokat, így Somogy megyét is.147 A közcsendre hivatkozva a véres verekedéseket, a vakmerő kicsapongásokat kívánták felszámolni. Megtiltották a muzsikálást olyan helyeken, ahol „pénzért esznek és isznak, vagy cégért ütve a pásztorok, s más dobzódók öszve seregeinek, sőt oly helyeken is: hol az ilyenek elrejtve vendégeltetnek, teljességgel eltiItassanak, s megszüntessenek”.148 A renitenskedőkkel szemben szigorú megtorlást helyeztek kilátásba. A nem nemeseket börtönbüntetésre ítélhették, a nemesek ellen pedig fenyítő pert indítottak kihágás esetén. A fentiek ellenére a búcsúvásárokat nem lehetett megszüntetni, azok társadalmi igénnyé váltak. A negatívumok mellett alapjában véve a falu közösségét erősítő kohéziós erők voltak benne túlsúlyban. 4 4. Vásártartási szokások A vásárok alkalmából nagy gondot fordítottak a közbiztonságra. A szegénység azonban sokakat arra késztetett, hogy a törvény szabta kereteket átlépjék. Ugyanakkor a vásárok a hivatásos tolvajok és a szélhámosok nagy „bűntettéit” is lehetővé tették. A megkárosított kereskedők futhattak az áruik után, amelyeket a tolvajok már az orgazdáknál értékesítettek. Éppen ezért a vásártartó helyeken gondoskodni kellett a közbiztonságról. Kaposvárott „a tiszttartó éjjel urasági hajdúkkal őriztette a vásárokat, nehogy valami kárt szenvedjenek”.149 A hatóságok a kereskedők védelme érdekében utazó leveleket állítottak ki, az adásvétel létrejöttével pedig szerződést kötöttek. 1823- ban Fejér megye átiratot küldött a megyének, amelyben leírták, hogy a marha- és lólopások már olyannyira szokásba jöttek, hogy alig történik vásár bűncselekmény nélkül. Ezért határozatot hoztak, hogy a megye minden helységében „a marhák és a lovak tulajdonosai, azoknak igazságos szerzéséről bizonyságlevelet tartozván, a helybeli elöljáróságinak bemutatni”.150 Néhány évvel később — 1828-ban — Somogy megye hasonló határozatot hozott.151 Somogy megyében a cigányokkal szemben már 1817-ben radikális intézkedéseket tettek. A helyi hatóságok felhatalmazást kaptak, hogy a kóbor cigányokat tiltsák ki a vásárokból, ha azok megjelennének a vásár időtartamára, a helyi börtönökbe zárják be őket. Ez a rendelet természetesen nem 75
