Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

II. Vásárok - 1. A mezővárosok és az uradalmak vásári szabadalmai

pet ad a vásártartási jogok jóváhagyásáról, illetve az országos és a heti vásáruk számról.112 (3. sz. melléklet)

A XVIII. században mindössze huszonkét mezőváros, illetve uradalom rendelkezett vásártartási joggal, de közülük Légrád csak 1714-ig tartozott a megyéhez, amikor Somogyot és Zalát a török kiűzése után közigazgatásilag még nem választották el.

Ha a vásárok területi szerkezeti megoszlását vizsgáljuk, az esetben szembetűnő, hogy a balatoni postaút mentén Szőlősgyörök és Marcali rendelkezett csak vásártartási joggal, illetve a postaút vonzáskörzetéhez tartozó Két- hely. Ezzel szemben a szigetvári alsó-postaút mellett Szigetváron, Istvándiban, Babócsán és Berzencén, valamint az úthoz közeli településeken, Barcson, Csokonyán, Csurgón, Bükkösdön és Sellyén tartottak vásárokat. Nagyatád, amely már ekkor is a megye gazdaságilag fejlettebb települései közé sorolható — láthatóan — jelentős vonzáskörzettel rendelkezett. Fejlődését feltehetően ez is nagymértékben befolyásolta. Marcali mezővárosa hasonló lehetőségekkel rendelkezett, amelynek birtokában a XIX. században már piacközponti szerepet töltött be.IJ:i

Az alsó postaút és a Dráva folyó mentén levő településekben tartották a vásárok 50%-át. A balatoni postaút vonzáskörzetében pedig csak a vásárok 10,5%-át. Ekkor még a szigetvári postaúton nagyobb volt az áruforgalom, Pest dinamikus fejlődése inkább csak a századfordulótól tapintható ki, következésképpen a balatoni postaút, amely a tengerparttal kötötte össze a fővárost a XIX. század első évtizedeitől került előtérbe. Nyilvánvaló, hogy a szigetvári postaút vonzásában levő települések kihasználták a tranzitforgalom előnyeit, amely a belső áruforgalomra is serkentőleg hatott. A felső postaúton ez a folyamat már kevésbé érvényesült. A megye északkeleti részén levő települések a veszprémi vásárok felé orientálódtak. Az északnyugati részből pedig a Zala megyei vásárokat látogatták.11'* (1. sz. térkép.)

Meglepő számunkra, hogy a megye centrális részén levő Kapos-völgyé- ben, illetőleg annak nyugati irányú tengelyében hat vásártartási joggal rendelkező település volt. Közismert, a megyének ez a része zártabb volt, a pos- tautak nem érintették. A kisebb országutak azonban jelentős funkciókat láttak el, sok tekintetben pótolták a postautak távolságának a hátrányait. Kétségtelen, hogy a vásártartó helyek zömmel a kereékedelmi és a postautak mentén találhatók. Azonban, a vásárok kialakulásában egyéb szempontok is indukáló szerepet játszottak. Nem -véletlen, hogy a Kapós-völgyében már a XVIII. században a vásártartás jelentős szerepet játszott. Ez a vidék két mik- rotáj találkozási pontja volt. A Kapós-völgyében a gabonatermesztésnek voltak kiváló adottságai, míg a Zselic ettől eltérő termelői táj volt. A Kapos menti vásárokban értékesítették a zselici erdőkből hozott tüzelőfát, az építkezésnél nélkülözhetetlen faanyagot, a fából készített munkaeszközöket és az erdei táj sajátos termékeit, a gyümölcsöt, a mézet, a gombát, a vadat stb. Ez a gazdasági tevékenység az erdők pusztítását is maga után vonta, a mesterembereik a hársfából bocskort készítettek, az égerfából a kalaposok és a süvegesek festéket állítottak elő, a vargák pedig a cserfát csernek meghámozták, de a tájban a hamuzsírégetők, az üveghuták és a fűrészmalmok is tetemes károkat okoztak. A Zselic szolgáltatta a Kapós-völgyi községek építkezési anyagát, így a fát, követ, a meszet, a téglát, a deszkát, a lécet, a

55