Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

II. Vásárok - 1. A mezővárosok és az uradalmak vásári szabadalmai

lünk során biztosítunk és bátorítunk, hogy az előbb körülírt négyszeri évenként való vásárokra, vagy évenként való szabad vásárpiacokra, melyeket a fentemlített mezővárosban Kutason megtartani engedtünk, minden vásár holmikkal, dolgotokkal, tulajdonaitokkal szabadon, biztosan személybiztonságban, minden vásáros holmitok, dolgotok és tulajdonaitok féltése nélkül jöjjetek siessetek, közlekedjetek és miután ugyanott minden üzleti ügyeiteket elintéztétek újból saját helyeitekre, vagy ahova inkább akartok visszatérjetek személy- és vagyon-biztonságban a mi különös védelmünk és oltalmunk alatt mindenkor megmaradván és akarjuk, hogy ezeket a közhelyeken és más nyilvános helyeken mindenütt kihirdessék és közhírré tegyék. Jelen oklevelünk pedig titkos függőpecsétünkkel, melyet mint Mg. apostoli királya használunk megerősíttettük: akarjuk és rendeljük, hogy ezek átolvasásuk után visszaadassanak a bemutatónak. Kelt hű és kedvelt hívünknek tekint és Ns. Erdődy gr. Pálffy Károlynak, Vöröskő örökös urának az aranygyapjas rend s egyúttal az apostoli királyi Szent István rend nagy keresztje lovagjának, Pozsony megye és ugyanazon nevű Pozsony királyi várunk főispánjának valamiképpen főkúriánk bírójának nemkülönben mgi királyságunk udvari kancellárjának, az említett Szent István rend kancellárjának kezeivel főhercegi városunkban Wienben Ausztriában az úrnak 1805-ik évében május hó 10-ikén, római uralkodásunk 13-ik, Magyarország, Csehország és a többi országok feletti uralkodásunk 14-ik évében Ferenc s. k." A vásártartási privilégiumban — miként azt láthatjuk — részletesen felsorolták a teendőket, annak szigorú betartását mindenkor megkövetelték.

Jóllehet a vásárok több funkciót is betöltötek, elsődlegesen mégis a gazdasági jellegük dominált. Ezekben a vásárokban az állatokat, a mező- gazdasági termékeket, valamint a céhek ipari termékeit értékesítették. Nemcsak a helyi és a regionális igényeket elégítették ki, hanem igen gyakran az országos és a külkereskedelem érdekeit is szolgálták. A híres hortobágyi hídi vásárhoz „Budapestről, Győrből, Kecskemétről, Szegedről, Miskolcról, Szatmárnémetiből, Nagyváradról, Egerből, Mezőtúrról, Nagykárolyból, Gyöngyösről, Gyuláról, Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Ungvárról és nem utolsó sorban Debrecenből érkeztek”.108 De az erdélyi híres gyergyói vásárokon — a hízott állatok vásárlására — is megjelentek a (pesti, a bécsi, a brünni és más külföldi városok kereskedői.11*1

Dunántúl kereskedőit pedig leginkább a győri gyapjú, valamint a pesti gabcnavásárok vonzották. De közülük többen otthonosan mozogtak a bécsi és az ausztriai vásárokban, Dél-Dunántúl megyéiből pedig számosán látogatták a horvátországi vásárokat. Közülük a legkeresettebbek a zágrábi, az eszéki, a verőcei és a tengermelléki, a trieszti és a fiumei vásáraik voltak.

Dél-Dunántúlon elsősorban a Baranya megyei vásárok jelentőségére hívjuk fel a figyelmet. Mohács elsőbbsége dunai vízi útja miatt vitathatatlan, több száz hajó kötött ki árujával - évente -, illetve rakodott a kikötőben. Pécs, Siklós, Pécsvárad, Mohács gabonavásárai az országhatárokon túli területek kereskedőit is vonzották. A mohácsi, a vajszlói és a bólyi sertésvásárok - a régióban — a legkeresettebbek közé tartoztak.110 De a kanizsai vásárok jelentőségét sem kell különösebben hangsúlyoznunk. Azonban a kevésbé ismert vásárokat sem szabad alábecsülnünk, mivel a térség Magyar52