Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 9. Ellentét a megye és a földbirtokosok között
tekinteté bein pozitívan kell értékelnünk, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hegy a mulasztásokat majd a következő évtizedekben kell pótolni. 9. Ellentét a megye és a földbirtokosok között Az utak építése, főképpen az útvonalak módosítása, az ellentétek forrásává vált, az érdekeket nem lehetett mindig közmegelégedésre egyeztetni. De az érdekek felismerése sem volt mindig egyértelmű. Az országos érdekeket koordináló szerv a Helytartó tanács volt, amely a regionális szempontokat a varasdi postaigazgatóságtól kapta és vele egyeztette, a legalsóbb lépcsőn pedig a megyei szervezet állott, élén az alispánnal. Jóllehet az útvonalak kijelölése tekintetében és a kivitelezés alkalmából is mutatkoztak véleménykülönbségek, ezek azonban végül is elsimultak, a Helytartótanács mint országos jogkörű felügyeleti szerv akaratát mindig érvényesíthette. Az útépítés alkalmából az ellentétek inkább a helyszínen éleződtek ki a megyei hatóság és a földbirtokosok között. Drámai események azonban itt sem voltak, Ma már nehezen lehet rekonstruálni a korabeli viszonyokat a tekintetben, hogy az utak módosításában az egyéni érdekek milyen szerepet játszottak. A hatalommal való visszaéléssel és a megvesztegetés gazdag esz- köztá rával rendelkezhettek azok, akik egyéni érdekeiket kívánták előtérbe helyezni. Persze olyan esetek is előfordultak, amikor egyes földbirtokosok saját érdeküket nem ismerték fel és tiltakoztak minden újító szándék ellen, gyakran összeütközve a falvak lakóival. Sliklóssy szolgabíró 1809-ben jelentésében arról panaszkodott, hogy Somogyvárról az országúira vezető egyenes és régi utat az uradalmi tiszttartó — a szolgabíró utasítása ellenére — lezáratta és „helyébe egy sokkal alkalmatlanabbat rendelvén”.81 A tiszttartó ez esetben nyilván nem vette figyelembe a falu lakóinak az érdekeit. A rendelkezésünkre álló forrásokból — az uradalmak panaszbeadványaiból — kétségkívül jobban kitapinthatjuk a földbirtokosok sérelmeit és általában a szemléletmódjukat, mint a falusi közösségek álláspontját. Itt azonban korántsem következtethetünk arra, hogy azokat kevesebb sérelem érte. A magyarázatot a feudális jogszokásokban kell keresnünk és általában abban a szemléletben, amely szerint a jobbágy, nemcsak de iure, hanem de facto is az alkotmány sáncain kívül élt. A megye a földesurakkal általában a békés megegyezést kereste, az új utak kijelölése alkalmából az érdekelt földesurat vagy annak képviselőjét meghívta, ennek ellenére kisebb-nagyobb konfliktusok mégis előfordultak. Bolla Márton, a mernyei piarista uradalom kis- és nagydobszai kerületének inspektora 1825-ben panaszt tett, mivel az új út kijelölésénél az uradalom képviselőit nem hívták meg. így a Szigetvárról Istvánéiba vezetett postáét, amelyet Nagy- és Kis-Dobszán a falun akartak keresztül vezetni, az uradalom érdekeit több tekintetben is sértette.8-4 Az uradalom tölgyes erdejének egy részét veszélyeztette. Az új út elkerüli az uradalmi kocsmákat - az árkosi és az aligvári kocsmát -, amelyek már emberemlékezet óta működnek és amelyekben évenként több mint 300 akó bort adnak el. A faluban új kocsma építése 2000-3000 Ft költségkiadást jelentene. Bolla elismerte, hogy az új út 74 öllel rövidebb lenne, de laposabb területen vezetne. Szerinte az új 46
