Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 8. A bécs-törökországi útvonal
bői igen jó utat lehetett építeni, de csak kis mennyiségben állt az építők rendelkezésére. Ugyanakkor a vízmosások mélyítésével a kitermelésük is egyre több nehézséggel járt. Ezért itt inkább a Bari hegyből hordott köveket használták, de sajnos az is korlátozottan állt a rendelkezésükre. Iharosbe- rény környékén már a drávai köveccsel építették az utat, szállítása azonban nem kis nehézséget okozott, részben a Dráva árterülete miatt, másrészt pedig a helyszínre meredek dombokon kellett a szekereknek felkapaszkod- niok, így azokat nem lehetett eléggé megterhelni. összességében láthatjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben, amióta az utakat rendszeresen kövezték, a munkálatok csak lassan haladtak. Pedig e tekintetben a lakosság tehertétele fokozatosan megnövekedett. Az 1830-as évek közepén az igali járásnak 2000, a kaposinak 1000, a marcalinak 1000, összesen tehát a fenti járásoknak 4000 öl utat kellett évenként elkészíteniük. Közben az ellenőrzés is szigorúbbá vált és csak a minőségi munkát fogadták el. Széleisebbek lettek az utak, a közepét most már 10 hüvelyk mélységig ásták fel és töltötték meg kővel. A ma'kadám utak felszínét pedig még gö- beccsel is meghintették. 8. A bécs—törökországi útvonal A harmincas évek közepétől a megye vezetői mind gyakrabban és egyre szenvedélyesebben bizonygatták - a Helytartótanácshoz és a varasdi postahivatal igazgatójához írt kérelmeikben — a korabeli postautak tarthatatlanságát. Főként azzal érveltek, hogy „terhes gondoskodás mellett, azoknak hasznaiban semmit sem részesülhetünk . . . egész hazánkra nézve kivált alsó postaútvonalunk nem a legcélirányosabb”.71 Több javaslatot is tettek új útvonalak építésére, mivel a 114 O-öl mérföld széles megye nagyobb része a kereskedelem előnyeiből nem részesült, pedig a lakosság az utak karbantartásában jelentős áldozatot vállalt. Kaposvár pedig, mint megyeszékhely, mind a levelezés, mind a kereskedelem tekintetében hátrányos helyzetbe került. A megyeszékhely négy ordonáncot alkalmazott, akik a levelek érkezéséről és a továbbításáról gondoskodtak. A levélek kerülőúton, sokszor megkésve érkeztek Kaposvárra, de azokat a környező falvakba és az uradalmakba is csak körülményesen tudták továbbítani. Márpedig a kereskedelem egyre inkább megkövetelte a gyors és pontos információszerzést. Lényegében a fenti szempontok tették indokolttá az észak—déli és a megyeszékhelyen keresztülvezető nyugat—keleti irányú útvonalak építését. A megye 1835. szeptember 9-én a nagygyűlésen hozott határozatát megküldte a Helytartótanácsnak, amelyben a Dráva menti postaút módosítását javasolta. Az új útvonallal lényegében a két postautat kívánták összekapcsolni, Lad, Nagyatád, Kaposvár, Bodrog, öreglak irányába. A megye két ízben is kérte ez ügyben a Helytartótanács támogatását, de kedvező választ nem kapott. Időközben a Balaton mentén Bottyánnál új híd építését tervezték, minek következtében a megye vezetői is módosították az eredeti tervet. 1837. november 2-án a Helytartótanácsnak írt jelentésben a törökországi kereskedelmi utat, Bécs, Sopron, Sárvár, Keszthely, Nagybajom, Szigetvár irányába kívánták megépíteni. Az új kereskedelmi útvonal a felsőbb 40
