Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)

I. A megye út- és közlekedési viszonyai - 3. A közbiztonság

pengőt kapott az, aki élve elfogta a gonosztevőt, 25-öt pedig, ha halvcr szolgáltatta a hatóságnak, a pandúrok ugyancsak kaptak jutalmat a fenti összegnek a felét. Ezt a jutalmat a Helytartótanács kérésére a főkamarának kellett kifizetnie. Különleges eseteikben azonban még ennél is nagyobb jutalomdíjat tűzhettek ki.37 Az üldözés és a bűnözés felszámolása elsősorban a pandúrokra hárult, 1814-ben a megyében a pandúrok létszámát 80-ról’ 120 főre növelték, akik 12 xr napibért kaptak é;s egyenruhávail is ellátták őket38 Időközben Kovács Antal másodalispán 1813. évi jelentéséből azfcfs megtudhatjuk, hogy a magányos csárdák felszámolása ügyében létrehozott bizottság hogyan oldotta meg a feladatát.39 A bizottság javasolta, hogy azokat a csárdákat, amelyek az utóktól távolabb esnék, sötét helyeken, rendszerint erdőkben vannak le kell rombolni. Az uraság tulajdonában lévő magányos házakat, amelyekben cselédek laknak, nem lehet ugyan megsemmisíteni, de a bor árulását az ilyen helyeken mindenféleképpen meg kell tiltani. A fenti határozattal az emberemlékezet óta működő csárdák felett mondták ki a halálos ítéletet: így a patzai, a kercseligeti, a kutyahegyi, a szentpáli, a zákányi, tg füredi) a kisalberti, az agarói, a fekecsi, a nyiresi, a kolomposi, a göbei, a lankai, a martkóczi és a búszerzői csárdákat lebontásra ítélték. A bor árulását megtiltották a létai pusztán lévő erdőkerülőháznál, a dörgicsei birkásnál, a páti pusztán lévő birkásnál és a kisbabái csárdánál. A rendelet tehát sok embert érzékenyen érintett, akik jövedelmező csárdáikat elvesztették. Ettől azonban még a közbiztonság nem vált id:il!- likusabbá, Siklóssy József alszolgabíró 1817jben jelentette, hogy Magyar- egres-Gesztit összekötő út nem eléggé biztonságos, az erdők sűrűsége miatt az út minősége kifogásolható, a legnagyobb probléma azonban az, hogy/ ,,az utazót orvul három lépésről agyon lehet lőni”.® Márpedig ez az út nemcsak Geszti érdekeit szolgálja, mivel ezen szállítja áruit a kaposi járás egy része, a babócsai járás pedig „majd egészen a futrását Igolba ezen hordaná ... de a Balaton mentiből Kapos felé is utaznak”/*1

A napóleoni háborúk befejeztével az útonáJlók utánpótlásáról esztendőnként a kötelező katonaállítás gondoskodott. A katonaságtól való félelem miatt egyre többen kerestek menedéket az erdők sűrűjében, és sodródtak mind közelebb a bűnözéshez, mivel elemi életfeltételeiket nem tudták másként biztosítani. így a közbiztonság hullámzó képet mutatott, egy-egy nagyobb hajtóvadászat után, átmenetileg csendesebb időszak következett, majd váratlanul újabb rablások jelezték, hogy e kérdést végérvényesen nem tudták megoldani. 1833-ban Veszprém megye alispánja, Bors József és több bakonytamási lakos sérelméről értesítette a megyét. A fenti lakosok 1832 januárjában Somogy megyén keresztül utazva az Alföldön szándékoztak marhákat vásárolni. Tab és Nágocs között azonban két fegyveres rabló megtámadta őket, a hat kereskedőtől 4400 forintot raboltak el/*2 A harmincas években sem változott a közbiztonság, jóllehet a megyei és az uradalmi börtönök zsúfoltsága közismert. Vésey szolgabíró 1837. január 16-án az alispánnak az alábbiakat jelentette; „...vidékemben a rablások, útonállások és a marhahajtogatásak most is gyakoroltatnak . . .”43 A nemesdédi izraelitákat és a merkei birkásokat az elmúlt évben kirabolták, a páti hídtól, In- kéről, Alsó Bogát pusztáról pedig sertéseket hajtottak el. 1842. nov. 2-án a megye, a rablások és a fosztogatások, valamint a gyújtogatások folszá24