Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
XI. Követi utasítások az ipar iés a kereskedelem fejlesztése érdekében
vezetőinek álláspontja e tekintetben változatlanul konzekvens, az 1831. évi Helytartótanácsnak küldött felirata is ezt bizonyítja.1’' A követelés sarkalatos pontja változatlanul a szabad kereskedelem, amely serkentőleg hat a tudományra, a tanulmányokra, „gyarapítja a nemzeti gazdaságot, könnyíti az élelem módját, utat nyit a nép szaporodásának".456 Ugyanakkor továbbra is a sérelmek között szerepelt az országgyűlés mellőzése, a kiviteli és a behozatali tilalom, illetve a vámok és a harmincadok kérdésében is ellentét volt. Ismételten a korábbi törvényekre hivatkoztak, így az 1723. évi 116. cikkelyre, „amely a korabeli kormányszékre bízta a kereskedésnek előmozdítását és akadályainak eltörlését”.407 E tekintetben jelentősnek tekintik az 1741. évi 21. és az 1791. évi 67. törvénycikket - az utóbbit különösen azért, mivel határozatot hozott az Országos Kereskedelmi Választmány létrehozására. 1802-ben a rendek a termények és a szarvasmarha-kivitel teljes szabadságát követelték, öt évvel később az 1807. évi 7. törvénycikk a korábbi törekvések mielőbbi realizálását sürgette.458 1807-ben a király az országgyűléshez intézett válaszában a gabona szabad kivitelét biztosította és engedélyezte a különböző termények, valamint az állatok külföldi értékesítését is, amennyiben azok a birodalom lakosságának az érdekeit nem sértik. Az első reform országgyűlésen 1826-ban a rendek újabb ígéretet kaptak a szabad kereskedelem biztosítása tekintetében. Éppen ezért felháborodva vették tudomásul a Helytartótanács 1831. évi márc. 8-án érkezett utasítását, amelyben a lovak külföldre való kivitelét határozatlan időre felfüggeszti. A megye vezetői ezt nemcsak sérelmesnek, hanem egyben törvénytelennek is tekintették, a nemzet szabad akaratának a megsértését láttáik benne. A szabad kereskedelmet nemcsak nemzeti szempontból tartották fontosnak, mivel az európai érdekéket is szolgál vagy sért. Ugyanakkor azt is hangoztatták, hogy ez alkalommal a nemzeti veszteség a nagyobb. Ilyen esetekben ugyanis súlyos morális következményekkel kell számolni, a tilalom ugyanis a csempészet melegágya, ebből pedig mindenkinek csak kára származik, mivel a szegénységet, az elégedetlenséget és az anarchiát vonja maga után. A megye 1832. október 10-én jelentést készített a kereskedelemről, illetve véleményezte az országos 'kereskedelmi deputáció állásfoglalását. Kritikai megjegyzést tett az országos küldöttség által képviselt koncepcióra, miszerint „csak a földi termések gyarapításáról kell gondoskodni”,409 és azt az elvet vallotta, hogy „a nemzet virágzását minden materiális és elmebeli produkció előmozdítja” . . 460 Ugyanakkor változatlanul sürgetik a mezőgazdaság korszerűsítését, Nyugat-Európához való felzárkózását. De azt is látják, hogy a selyem-, a len-, a kender- és a dohánytermesztés csak abban az esetben fejleszthető az igényeknek megfelelően, ha az értékesítési viszonyok is javulnak. A szabad kereskedelem azonban nemcsak az értékesítésre hat serkentőleg, hanem a gazdasági élet egyéb ágazataira is éppen a kölcsönhatás következtében. A dohány monopólium, valamint a lókiviteli tilalom nemcsak a kereskedelmet fékezi, Hanem visszaveti a dohány termesztését és a lótenyésztést is. A megyei követelések között szerepelt a céhek radikális felszámolása, Európa művelt nemzeteire hivatkoztak, akik e kérdést már hozzáértően megoldották. Bírálták a Helytartótanácsot sokszor 188
