Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
X. Az agrárnépesség napszámbére
és a férfi munkaerőt, de az utóbbi diónál az erősebb és a gyengébb fizikumú munkást sem azonos mércével mérték. Ha a munkaadó biztosította az élelmet, az esetben annak értékét a bérből levonta. Ez kiváltképpen a rossz termésű években sújtotta a mezőgazdasági munkásokat, akik így keresetük egy részét elvesztették. A bérezést még a növények vegetációjához is igazították, a terménybetakarítások idejére magasabb bért állapítottak meg. A legkevesebb bért a gyermek munkaerő kapta. Az 1773. évi bériimitáció szigorú intézkedéseket hozott, mindenekelőtt azt a hagyományt kívánták felszámolni, hogy a mezőgazdasági munkások naponta több tál ételt, süteményt és bort kapjanak. Ennek kialakulását azzal magyarázták, hogy a munkásak zsarolják munkaadóikat, az utóbbiak pedig így csábítják a munkásokat. A szolgabíráknalk kell ellenőrizni a rendelet betartását és „az a munkás, aki a gazda kenyerén kíván dolgozni, ebédre és vacsorára két tál étellel, föröstöíkömre és ozsonára kenyérrel megelégedjék. A rendelet megszegőit, ha az nemes, állítsák törvény elé, ha paraszt, 24 pálca ütésre büntessék.”430 A rendelet azonban aligha lehetett hatásos, mivel az allodiális gazdálkodás kiszélesedésével az uradalmaikban éllő kis létszámú cselédséggel már nem tudták megoldani a növekvő feladatokat, ezért kényszerültek a napszámos bérmunkások fokozottabb igénybevételére, akiket azonban nem volt könnyű beszerezni. Heffling János Tabod-pusztai kasznár panasza feltehetően nem volt egyedi eset, amikor az alábbiakat írta: ,,A széna takaruláshoz csak nagy fáradsággal kaphattam munkást, mert kiki inkább dolgozott a maga határjában, hogysem egy óra járó földre. . . fáradott”431 De a jelentésből azt is megtudjuk, kogy a munkások megszerzéséért milyen nagy volt a konkurenciaharc. Dőry Ferenc, a szomszédos uraság hordószámra hordotta a bort a napszámosoknak. Nemcsak Somogybán, de Tolna megyében is „drága a pénzes munkás, kivált, ahol németség vagyon, aki azt vitatja, hogyha egy nap dohánypalántáit mivelheti többet nyerend azzal, hogy semha másnak 30, 36 xr-ért dolgozik”.432 A mezőgazdasági munkáikban a gabonabetakarítási — aratási és csép- lési - munkálatok voltaik a legjelentősebbek. A falvak népe, többnyire a zsellérék, a fuvarosok és a kevés földdel rendelkező jobbágy-parasztok ekkor keresték meg az egész évi kenyérszükségletüket. Az arató és a cséplő részt is évenként állapították meg. 1815-bein Somogybán az őszi gabonát 14., a tavaszit pedig 13. részért aratták és csépelték.433 Ez a megelőző évekhez viszonyítva visszalépést jelentett, mivel a tavaszit a 11., a rozsot és a kétszerest a 12., a tiszta búzát pedig a 13. részért aratták. 1816-ban a mezőgazdaságii munkások bérét a megye az alábbiak szerint állapította meg:434 Férfi szőlőkapásnak 1 Ftxr Női szőlőkapásnak45 xr Leánynak és gyengébbnek36 xr Kaszásnak 1 Ft 15 xr Gyűjtőnek30 xr Gyengébbnek24 xr 179
