Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IX. Az élelmiszerek és a mezőgazdasági termények árviszonyai
nak a felvásárlók, akik a megyéből kihajtják az állatokat ,,ha a vármegye méltó sorsunkon nem könyörül, kénytelenek leszünk mesterségünkről lemondani”414 - írták a megyebéli m é sz á rosm es t ere k. A visszaéléseket a megye minden területén igyekeztek megszüntetni, azonban azok szinte mindennaposak voltak. A vásárokban a céhmesterek is gyakran megszegték a limitáció árszabásait, pedig az élelmiszerek mellett a bőrből készült használati cikkek árainak rögzítését is igen fontosnak tartották, mivel a lakosság jelentős részét érintette. A jobbágy-parasztok életszín von áfát alapjá'ban véve a növénytermesztés és az állattenyésztés értékesítési lehetőségei, a heti piaci és a vásári árak határozták meg. Rendelkezésünkre állnak a kanizsai hetipiac évi átlagárai az 1796-1834-es évekből.41'’ (16. sz. melléklet) Nyomon követhetjük a gabona és egyéb termények változó árait, a devalváció és az infláció következményeit is. A somogyi jobbágy-parasztoknak Kanizsa volt a felvevő piaca, egyben a legkedvezőbb értékesítési helye is. A megyében a terményeket lényegesen alacsonyabb áron tudták csak értékesíteni. Nem véletlen, hogy ezeket a piacokat az uradalmaik is igénybe vették, jóllehet terményeik egy részét a felvásárló kereskedőknek adták el. Somogy megyéből a kanizsai hetipiac árviszonyaihoz hasonló idősoros kimutatással nem rendelkezünk, néhány szórványadat azonban itt is található, amelyekből általános jellegű következtetéseket ha nem is vonhatunk le, de bizonyos tájékoztatást azért nyújtanak. Többek között rendelkezésünkre áll öt somogyi nagybirtok terményeinek hat évi átlagára az 1840-es évekből, amelyet a 17. sz. táblázatban tüntetünk fel.416 Az eltérő árakat főképpen azzal magyarázhatjuk, hogy a földbirtokosok áruikat nem azonos piacon értékesítették. Zichy János terményeit a veszprémi és a kanizsai heti piacokon adta el, az előbbi helység 12, az utóbbi pedig 8 órai távolságra volt. De szállított terményt a Dunához is 10 mérföld- nyi távolságra. Nagy István a szigetvári, a pécsi és a kanizsai heti piacokon értékesítette terményeit, szerinte a kanizsai piacon találta meg a legtöbb hasznot, a bort helyben adta el. Sárközy Sándor pusztalkorpádi nagybirtokos a gabonáját csak olcsóbban tudta a helybeli lakosságnak eladni. Nemes Antal József és Ignác a kötcsei, a pótzai, a csicsali és a dörgicsei birtokairól a terményeit az 1830-as években a veszprémi piacon értékesítette. Kétségtelen, a mezőgazdalsági terményékre a legtöbb vonzerőt a megyehatárokon túl Kanizsa, Veszprém, Keszthely és Tapolca jelentették. A megye északi részeiből a jobbágygazdák és az uradalmaik még a székesfehérvári piacot is igénybe vették.417 Marcali és Kaposvár mezővárosában a gabonaárak 1837-ben az alábbiak szerint alakultak.418 Marcaliban Kaposváron Tiszta búza kilója 6 Ft 3 xr ve 6 Ft Rozs kilója 4 Ft — xr ve 4 Ft Árpa kilója 3 Ft 30 xr ve 3 Ft Kukorica kilója 4 Ft — xr ve — Zob kilója 1 Ft 30 xr ve — 169
