Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
VI. Növénytermesztés és a piaci lehetőségek
VI. NÖVENYTERMESZTES ES A PIACI LEHETŐSÉGEK A XVIII. század növénytermesztéséről Bél Mátyás leírásából hasznosítható adatokat kapunk. Megállapítása szerint e megyében ,,bőségesen terem a búza, nem hiányzik a rozs sem, az árpa sem, borsó helyett jobban díszük a csicseri borsó. Borban sincs hiány a légrádi, a bogiári, a bekenyei, a koppányi dombokon és a többin"311, de a tagyoni, a marcali és a kőröshe- gyi dombvidéken is Ízletes fehér és vörös bort termesztettek. Az 1771. évi megyei kimutatásban a mezőgazdaság főbb terményei járásonként és összesítve az alábbi képet mutatták.3M Főbb termények (köböl) Kanizsai Kaposvári Szigeti I g a I i összesen járás Búza 14 544 29 429 24 005 44 300 112 278 Rozs 11 129,5 16 509 9 245 20 925 57 808 Árpa 80 103 73 4 231 4 487 Zab 4 592,5 8 819 8 639 14 629 36 676 Kukorica 25 163 28 854 28 449 22 460 104 926 Hajdina 3 696 6 074 4 678 1 248 15 696 Köles 384 — 82 805 1 271 Bor (akó) 18 525,5 9 587 4 821 37 140 70 073 A gabonafélékben a búza hegemon szerepet játszott, viszonylag sok rozsot termesztettek, meglepő az árpa minimális mennyisége. A kukorica a földrajzi felfedezést követő évszázadban már látványos gyorsasággal népszerűvé vált, szinte valamennyi járásban termesztették, nemcsak az állatok részére, hanem emberi eledelként is felhasználták. Az étkezésben a köles jelentéktelen szerepet játszott, a hajdina viszont a népi táplálkozásban mindennapi eledelnek számított. A szőlőművelés és a bortermelés tekintetében a kanizsai és az igali járásban érték el a legjobb eredményeket. Jelentős részét a m eg yeh a táróikon túl, illetőleg külföldön értékesítették. A Balaton környékén a gombai, a horvátkúti, a marczali, a kőhegyi és a leilei szőlőhegyekben igen ízes fehér bort termeltek, de a Dráva mentén Surdon, Szentkirályon, Bagolában és Zákányban is hasonló minőségű bort készítettek. A somogyiak által kedvelt vörösbort a baglashegyi, a marczali, a kéthelyi, a böhönyei, a szőlősgyörökii, a kőrösihegyi, a zamárdi, az endrédi, a gombai, a leilei, a tapsonyi, a rádi pincékben tárolták,'11“ ahonnan azt társzekerelk- kel szállították az ország más vidékeire, vagy külföldre. A gyümölcs és a szőlőművelés terén Somogy - földrajzi adottságai révén - országosan is az élenjáró megyék közé tartozott. A szőlőhegyekben a jcbbágygazdák kertjeiben, de a nemesi kastélyok gyümölcsöseiben is mind több gyümölcsfát ültettek. A Dráva vidék jóízű almáit — a híres kormos és pcgácsaalmákat — a környékbeli vásárdkban és a mezővárosok piacain érté kesítettéik. Közülük „az istvándi fejér pogácsaafmák mind fűszeres ízére, 144
