Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége
bólyaink szerint 32 pálcával büntettetik, s ezt egy kanászon, s guláson, a kujtorgás esetiben, ha mindjárt világos gonosz szándék nincs is vele összekötve effeotuáljuk, most azt kérdem, mivel különb a zsidó . . . mert az ő nyerészkedések, ami szegény népünk erkölcse rovására volt számítva’’.28" A hang nem a törvényt, hanem a hatalmat tükrözi és szócsöve mindazoknak, akik a rivalizálás, vagy egyéb személyes okok miatt a zsidókkal szemben elfogultain ítélkeznek. Végezetül a vádat visszautasítva arrogánson fogalmazta meg mondandóját. „Egyéb iránt T. N. vármegye, nem a felda- gadott ailfelű zsidóknak kiáltásai azok, mely az ellenem feladott folyamodásban kiáltoznak, hanem a meghiúsult reményű kiküldöttjüké, kinek számára és pénzért közhír szerint ezen zsidók gubacsot vettek és ezek nem is la fájdalom, hanem a veszett nyereség jaijjszavai.”281 A megye jelentésében a főszolgabíró érvelését elfogadta. A zsidósággal szembeni bizalmatlanság hulláma kezdettől fogva gyűrűzött, hogy néhány évtized múlva majd az antiszemitizmus viharaiban tombolja ki magát. A Helytartótanács azonban már kevésbé volt elnéző, mind az alszolgabíróval, mind pedig a megyével szemben. Törvénytelennek tartotta azt a Somogybán szinte mindennapos gyakorlatot, hogy a szolgabírók 24, 50, sőt 100 pálca büntetést is alkalmaznak, holott már az 1820. évi 9134. sz. alatt országosan is közzétett rendelet szerint a szolgabírák, mint bírósági hatóságok csak 12 pálcaütést rendelhetnek el. Ezért az alszolgabíró szigorú dorgálását kérte.282 A hang emberibb és liberálisabb volt a kormányzati szervnél, mint a megyénél, ahol a személyes összefonódások, és az évszázados feudális szokások konzerválódtak. A földesúr, a megye és a Helytartótanács a zsidósággal szembeni jogsértések esetében eltérő magatartást tanúsított. Kétségkívül mindegyik felismerte, hogy a zsidó lakosság sajátos kereskedelmi tevékenysége révén — de úgy is, mint adóalany, hasznos szolgálatot tehet. Az érdekazonosság a zsidóság iránt a lojalitást erősítette, ezért fordulhatott elő gyakran, hogy a földesúr a megyével, az utóbbi pedig a Helytartótanáccsal szemben sokszor a rendeleteket kijátszva védték a zsidó lakosságot. De a Helytartótanács is védelmet nyújtott ,a részükre, a partikuláris önző egyéni érdekekkel szemben. Az érdekazonosságok végül is az ellentéteket feloldják és fokozatosan - Kelet-Európábán egyedülállóan — a zsidók emancipációja megvalósul. A harmincas évektől a negyvenes évek közepéig a zsidó népesség létszáma a megyében 138,25 százalékkal növekedett.283 E dinamikus demográfiai növekedést változatlanul a fokozódó bevándorlássá1! magyarázhatjuk. (13. sz. melléklet) A XVIII. század utolsó harmadában - Kelet-Európábán — elsősorban Galíciából a zsidó lakosság tömegesen kivándorolt és többségük Bukovinában, valamint a moldvai és a havasalföldi fejedelemségekben telepedett le. A kivándorlás első hulláma 1772-ben vette kezdetét. Méreteit az alábbi statisztikai adatdkkail illusztráljuk.285 Moldvában 1803-ban már 12 000 zsidó vallású lakos élt, amely a népesség 2 százaléka volt. 1859- re a zsidó lakosság száma 118 992 főre növekedett, az összlakosság 9 százalékát tette ki. Havasalföldén a zsidó lakosság aránya hasonló gyorsasággal növekedett. Magyarországra a zsidó bevándorlók ekkor még Porosz- országból és az örökös tartományokból érkeztek, 134
