Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége
gasztalóbb, csupán az üvegesek és a Szappanosok élteik egy kicsit jobb viszonyok között. Az árendások pedig — a kocsmák és a hentesüzletek bérlői az uraságtól rendkívül függő viszonyba kerültek. A többség azonban még az árendátsem tudta, megfizetni és a földesurak (kegyeire kényszerült. A fentieket igazolja egy 1831-ben készült kimutatás, amelyből kitapinthatjuk a megye zsidóságának népesedési és jövedelmi viszonyait.268 (11-12 sz. melléklet.) Az 1815. évi összeírás adataihoz viszonyítva a megyében élő zsidó lakosság száma 94,3%-os növekedést mutat. Ezt aligha magyarázhatjuk meg a népes családokká1!, ment a népesség ilyen nagymérvű növekedésében a folyamatos bevándorlás jelentősebb szerepet játszott. Az igali és a kaposvári járásban élteik a legtöbben, a babócsai és a szigetvári járás viszont kevésbé vonzotta őket. A Dráva folyó miatt a házaló kereskedők déli irányú terjeszkedése akkor még áthidalhatatlan nehézségekbe ütközött. Másfél évtized alatt a boltosoknál 34,48%-os növekedés, a kereskedőknél viszont 87%-os csökkenés mutatkozott. Hasonló tendencia érvényesült a hátas zsidók és a mesteremberek tekintetében is. Az előbbieknél 60%-os, az utóbbiaknál pedig 67,4% volt a csökkenés. Az árendátoroknál és a con- ventiósoíknál 194%, az egészen elszegényedetteknél pedig 85,58% növekedést tapasztalhatunk.269 Noha a zsidó lakosság a jövedelem tekintetében változatlanul differenciálódott, a kedvezőtlen gazdasági feltételek, továbbá a diszkrimináció továbbélése kedvezőtlenül hatott. A kézművesek és a hátas zsidók nem tudtak felemelkedni a kereskedők és a boltosok közé, többségük inkább elszegényedve a társadalmi ranglétra alsó fokaira süllyedt. így válik érthetővé, hogy a türelmi adó sorozatos növelése számukra miért jelentett olyan elviselhetetlen terhet. 1833-ban a hátralék országosan már 1 314 131 pengő volt, és a Helytartótanács mind gyakrabban sürgette a megyéket az adó beh ajtósára.270 Az úgynevezett ,,hátas" zsidók egy része rongygyűjtéssel foglalkozott. Az uradalmak azonban még e tevékenységből is hasznot húztak. Az 1820-as években már nem ritka, hogy a rongygyűjtést évenként árendába adják ki. Széchenyi István uradalmában a csokonyai árendás Schvartz Adómmal 1828. márc. 28-án jött létre egy ilyen jellegű szerződés.271 A bérlő a szerződés értelmében 100 Ft váltócédulát fizetett. Megállapodtak abban, hogy vidéki zsidók az uradalom területén e tevékenységet nem folytathatják. Ugyanakkor kötelezték az árendást, hogy monopalhelyzetével nem élhet vissza. Ha a rongyért kevesebbet ígérne, az esetben a jobbágyok azt az uradalmon kívül is értékesíthetik. Ezek a bérleti szerződések sértették a falvakban e tevékenységből élő zsidó házaló kereskedőik és egyúttal a jobbágyok érdekeit is. A nagybajomi, a kéthelyi és a nagyatádi zsidók panaszbeadványukban sérelmesnek tartották, hogy a Hunyady és a Széchenyi uradalmakban a rongygyűjtésben őket gátolják.272 Xantus Ignác, a csokonyai uradalom fiscalisa a panaszbeadványra azzal érvelt, hogy ,, a törvények és törvényes szokások értelme szerint akármelyik uradalom kebelében is a földesúrnak tudta és engedetnie nélkül senkivel kereskedést űzni akármivel is szabad nem volna, több tek. N. vármegyében és Ték. uradalomban már 130
