Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége
kézművesekre és kereskedőkre, mégis úgy tűnik, hogy a mezővárosok seiTi határozták meg alapvetően a zsidó lakosság népességkoncentrációját. A vizsgált harminc település közül — 1815-ben — kilenc volt a mezőváros, a többi pedig falu. A zsidó lakosság a megye összlakosságának mindössze 1,52%-át tette ki. A mezővárosokban élők %-os megoszlása a babócsai (23,26%) és a marcali járásokban (24,05%) volt a legmagasabb, a zsidók részesedési aránya viszont itt a legalacsonyabb, csak a szigetvári járás mezővárosait előzte meg.239 A zsidóság jelentőségét számszerűségük alapján nem ítélhetjük meg, mivel a kereskedelem és az ipari szolgáltatás tekintetében olyan feladatokat láttak el, amelyekkel a lakosság tetemes részének jogos igényeit elégítették ki. Ugyanez vonatkozik — jelentőségét tekintve — a praediumolkra is, amelyekben a cselédek és a pásztorok a gazdasági élet egy másik faktorában, jelesül a mezőgazdaságban meghatározó szerepet játszottak abban, hogy az uradalmak árutermelése, extenzív és intenzív irányba egyaránt fejlődött. 1815-ben 25 vásári privilégiummal rendelkező település volt a megyében, és közülük csak kilencben laktak zsidók magasabb létszámban. A katonákat elszállásoló helységek, Andocs, Igái, Karód, Szil, valamint a tran- sensans helységek szintén elősegítették a zsidó lakosság népességkoncentrációját. Néhány zsidó család gazdasági karrierje pedig összefüggött a hadsereg ellátásával. A contrahens zsidók gabonát, élelmiszert, ruhát és egyéb használati cikkeket szállítottak a katonaság részére. A fentiek alapján kijelenthetjük, hogy a XIX. század első évtizedeiben az utak, a mezővárosok és a vásári privilégiumok, a katonákat elszállásoló és a transensans helységek ugyan mutattak bizonyos kapcsolatot a zsidó lakosság területi koncentrációjában, együttes hatásuk nem is volt jelentéktelen, e folyamatot azonban alapvetően nem ez határozta meg, hanem a munkamegosztásban betöltött szerepük. A fejlettebb mezővárosoktól és a kereskedelmi utóktól távol levő falvak részükre biztosabb megélhetést tették lehetővé, de a céhes kézművesek és a kereskedők konkurenciájától sem kellett itt tartaniolk. Monopolhelyzetűkkel ipari és kereskedelmi tevékenységüket megalapozhatták, és bár a személyi függés ezekben a településekben jobban érvényesült, talán a kiszolgáltatottság mértéke is nagyobb volt, mint a szabadabb légkörű mezővárosokban, mégis több lehetett az előnye, mint a hátránya. A zsidóság tehertételei közül változatlanul a türelmi adó volt a legsúlyosabb. A megye 1828. szept. 22-i Helytartótanácsnak küldött jelentésében is ez tükröződik. ,,A megyebeli zsidóság időről-időre szerfelett is volt sanyargatva a türelmi adójának befizetésére”2®0 E jelentésből megtudjuk, hogy a tetemes adóhátralékot országszerte karhatalommal hajtották be. A megye által kijelölt vizsgálóbizottság előtt a zsidóság képviselői megrázó képet festettek szociális helyzetükről. A megye álláspontját 21 pontban összegezte:21’1 A tolerantialis taxának - türelmi adó - legutóbbi megyei részesedését 1799. november 12-én állapították meg, amikor 476 zsidó háztartást jegyeztek fel, a tulajdonukban lévő 22 915 Ft 40 xr becsült érték után 3317 Ft tü128
