Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
IV. A zsidók kereskedelmi tevékenysége
funkcióját. Mindkét esetben e kettősséget a kényszerhelyzet diktálta. A zsidó 'kézműves ugyanis rákényszerült, hogy áruit házaló kereskedőként értékesítse. A mezőgazdaság ugyan biztonságosabb megélhetést nyújtott, a kereskedelemben azonban nemcsak a távlati, hanem a pillanatnyi perspektívák is biztatóbbak voltaik. Éppen ezért a zsidó kézművesek gazdasági helyzetük megszilárdulása után inkább a kereskedelem felé orientálódtak. De a céhek magatartása is ez irányba kényszerítette őket. A zsidóság szociális helyzetét a zsúfolt lakások is megnehezítették, mivel házingatlannal nem rendelkezhettek, így esetenként egy háztartásban két-háirom rokon család is élt. A Somogy megyében élő zsidó lakosság családszerkezete a mellékelt táblázat szerint az alábbiakat tükrözi254 (8. sz. melléklet). Általánosságban a népesebb család volt a tipikus, egy-egy családban négy-öt gyermek is megtalálható. A szolgálók (nők) és a szolgáik feltűnően magas száma ugyancsak igazolja korábbi feltevésünket, miszerint ekkor már a vagyoni tagozódás kezdetét vette. Mindezek ellenére még'is feltételezzük, hogy a szolgáik rovatában olyan kisegítő munkaerők is szerepelhettek, akiket a családfő, feltehetően az adózás miatt sem a kézműves, sem pedig kereskedelmi munkakörben nem kívánta feltüntetni. Közülük többen valószínűleg engedély nélkül jöttek be külföldről, a letelepedési engedélyt még nem kapták meg, de szűkös anyagi helyzetük miatt a házbért sem tudták volna kifizetni. A zsidók a sorstársakat segítették és támogatták, a kisebbségi sors kohéziós erőként hatott az egyénre és a közösségre egyaránt. Időközben a zsidóság területi elhelyezkedése is módosult. A XVIII. század utolsó harmadában még meglehetősen szétszórtan élteik a megye több száz településében. 1815-ben e tekintetben már nyomon követhetjük a zsidó lakosság népességíkoncentrációját, amely 1844-ig még csak fokozódik. E folyamat érzékeltetésére elkészítettük a 9. sz. mellékletet.2'“ Nagyobb létszámban zsidó lakosság a megye huszonkilenc településében mutatkozott. Szembetűnő, hogy közülük mindössze hét található a megye déli részének két ellentétes pólusán, Délkelet-Somogybán Szigetvár, Gyöngyösmellék és Istvándi, a délnyugati területeken pedig Csurgó, Szakácsi, Nemesvid és Nemesdéd. Az alsó postaúton lévő települések a zsidóknak nem jelentetteík különösebb vonzerőt. A fenti települések többsége zömmel a Kapos völgyében, illetőleg a megye északi területein volt, jó néhány pedig a felső postáét mentén, illetve annak vonzáskörzetében. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a posta- és kereskedelmi utak mentén lévő települések a kereskedelmi és ipari tevékenységet folytató zsidó lakosságát mennyiben vonzották. Noha közöttük bizonyos kölcsönhatás kimutatható, mégis kijelenthetjük, hogy ezeknek az utaknak e tekintetben csak másodlagos szerepük volt. Ekkor még mindkét postaút elsődlegesen a tranzitkereskedelem feladatait látta el. A szigetvári, úgynevezett alsó postaúton főképpen a környék nagybirtokosainak az uradalmaiból szállították a terményeiket a nyugat-európai piacokra. Kétségtelen, a Balaton déli részén végigvonuló felső postaút mentén a népesebb, zsidók által lakott települések közül viszonylag többet találunk. Mégis úgy véljük, hogy ebben elsődlegesen indukáló szerepet Kanizsa, Keszthely, Tapolca és Veszprém mezőváros vásárai és hetipiacai játszották, 124
