Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 4. Gyapjúkereskedelem
A csárdák (közvetett hasznát nehezen lehetne pénzben meghatározni. Az uradalmak képviselői, a helybéli [kereskedők, de a jobbágy-parasztok is azokban hasznos információkhoz juthattak. így többek között a számukra legkedvezőbb vásárokról, a piaci viszonyokról, a keresletről és kínálatról, és nem utolsósorban a termények és az állatok értékesítésé nők a lehetőségeiről. A távolsági kereskedők is megismerhették egy-egy táj speciális terményeit és termékeit. Ugyanakkor alkalmi vásárhelyek is voltak. Vásárra menve, vagy onnan jőve gyakran megesett, hogy az áruikat menet közben, legtöbbször valamelyik útba ejtett csárdánál eladták, továbbadták. Természetesen ezeknek a csárdáknak egyéb jelentőségük is volt: fontos híreket továbbítottak belőlük, tehát a hírszerzés egyfajta forrásának is tekinthető. De néprajzi jelentőségüket sem szabad alábecsülni.211 Az ország különböző tájaiból és a szomszédos országokból érkezők ruházkodása, szokásaik, táplálkozási kultúrájuk is kölcsönösen hatottak egymásra. A különböző népek dalai, meséi és rémhistóriái módosultak és az országhatárokat is átlépve váltak a Kárpát-medence népeinek kultúrkincsévé. A kereskedelem tehát nemcsak a termelőerők fejlődését vonta maga után, hanem a kultúrateremtő funkciója is érvényesült. A korszerűbb utakon — a magasabb szintű szolgáltatás - mind a közlekedés, mind pedig a szállítás kényelmesebbé vált. Megelőzően a középkori utak az utazóknak mérhetetlen szenvedést okoztak. Az ökröket és a bivalyokat kezdik felváltani majd a lovak, a szállítás meggyorsul, és mind több árut továbbítanak a piacokra és a vásárokra. 4. Gyapjúkereskedelem Közismert, hogy a gyapjú értékesítése a külkereskedelemben, de az uradalmak gazdálkodásában is jelentős szerepet játszott. A juhtenyésztés és a gyapjúkereskedelem fellendülése Mária Terézia uralkodásától számítható, aki spanyol juhokat hozatott - tenyésztés céljából Ausztriából -.ígyjutott a merinói juhokhoz a magyar arisztikráoia többsége. Erre az időszakra vonatkozóan egyetértünk Keleti Károly „Hazánk népe" c. munkájában írt megjegyzésével, miszerint „nem annyira a ló, mint inkább a juh tekintendő a magyar legkedvesebb háziállatjának".212 A XIX. század első felében a juhtenyésztés élenjáró képviselői, Károly főherceg és hg. Eszterházy voltak. Uradalmaik fő bevételi forrása a gyapjú eladásából származott, Károly főherceg juhállománya a XIX. század első harmadában az alábbiak szerint alakult:313 1813-ban 15 000 juhval rendelkezett, 1820-ban 42 000 juhval rendelkezett, 1835-ben 50 000 juhval rendelkezett. Eszterházy állománya pedig a 40-es években a 270 000 darabot is elérte. Jóllehet a vizsgált időszakban a juhtenyésztésnél még a több irányú hasznosítás érvényesült, a turkesztáni karakult, az orosz romanowskit a bőre 113