Szili Ferenc: Somogy megye kereskedelme a kései feudalizmus korában 1700-1848 (Kaposvár, 1988)
III. Az uradalmak kereskedelme - 2. Árendások
keiként az uradalom rendelkezésére bocsátaini. Az uradalmak a bérleti — árendás - földekkel nagyobb jövedelemre tettek szert, mintha azokat robo- tosokíkal műveltették volna. A gazdaságtalan robot felszámolása napirendre került, mivel az árutermelés bővítése, mind az uradalmaknak, mind pedig a jobbágygazdaságoknak az érdekében állott - legalábbis bizonyos mértékig —, a robotnak kölcsönösen egyre inkább a hátrányait érezték, mintsem az előnyeit. Nagyváthy János, a kor egyik legkiválóbb mezőgazdásza kifejezetten hangsúlyozta a robot hátrányos következményeit. Szerinte „ nem kell úgy gondolkodni, mintha a földnek robottal való művelése leggazdaságosabb volna, mert ahol a föld termékeny, a termések jó áron kelnek el, vagy a kereskedés a pénzkeresésre alkalmatosságot szolgáltat, ott ha a polgár nem robotol, fel fogja magát venni és az uraság több jövedelmet várhat belőlük. Ilyen helyeken a jobbágyok a robot alól feloldoztathassanak”.193 Ezért keresték az új adóztatási, szolgáftatási és bérleti kapcsolatokat, amelyek természetesen nem lehettek még egységesek. A jobbágygazdaságok közül jó- néhányan meghatározott évekre a robot ellenértékével adóztak. Ez utóbbi azonban - egyre érezhetőbben — mindkét fél szempontjából előnyösebbnek bizonyult. A (kocsmák, boltok, mészárszékek, malmok bérbeadása, a forgótőke biztosítása érdekében történt. Itt többnyire zsidó bérlőkkel találkozunk, akik elsősorban a helyi kereskedelem igényeit elégítették ki, de közülük a módosabbak már egy-egy vidék felvásárlóiként is dolgoztak, összekötő láncszemet alkotva a felvásárló kereskedőkkel, akik rendszerint távolabbi városokból jöttek. Az árendások közül többen meggazdagodva a későbbiekben a nagyobb mezővárosokba - piacközpontolkba — költöztek, aíhol önálló üzleteket nyitottak, illetve kereskedelmi lerakótokat, raktárakat létesítettek. Az árendásokkal kötött szerződéseket írásba rögzítették. Ezt nemcsak a kölosönös bizalmatlansággal magyarázhatjuk, hanem a kereskedelmi tevékenység szimtó- májaként is. Ha a szerződéseket megvizsgáljuk, akkor egyértelműen kitűnik, hogy a bérlők kiszolgáltatottságának a mértéke lényegesebben nagyobb volt, mivel ezekben sokkal inkább az uradalmak érdekeit védték. Vitás és peres ügyek esetében is alárendeltebb szerepet játszottak, mivel a feudális jogszokások lehetővé tették, hogy a peres ügyek évekig is elhúzódhattak. A csőd- perek sorozata arra késztette a földbirtokosokat, hogy csak azokkal kössenek szerződést, akik ingatlannal vagy egyéb vagyonnal rendelkeztek. A kereskedők már kevésbé választhatták meg előnyösen üzleti partnereiket, az uradalmak pénzügyi viszonyaiba nem igen kaptak betekintést. Az árendás boltosok és bérlők egy részének a meggazdagodását is figyelemmel követhetjük. Ez azonban nem volt látványos és gyors, a zsidó árendások első nemzedéke a XV111—XIX. századforduló időszakában évtizedeken (keresztül alapozta meg gazdaságát és a második nemzedék is a kereskedelem és üzleti vállalkozásaik stabilizációjával volt elfoglalva, és csalk a harmadik nemzedék alapíthatott nagy ipari vállalatokat, illetőleg az értelmiségi és a művészi pályák ekkor nyíltak meg számukra. A rendelkezésünkre álló uradalmi contractu- sokból színes kép tárulkozik elénk. Az uradalmak, a boltok, a kocsmák és a mészárszékek bérbeadása alkalmából licitációt hirdettek, mivel érdekükben állott, hogy minél többen je97
