Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)
Polgár Tamás: Somogy vármegye megyei szőlőhegyi rendszabásai a 18-19. században
pedig már a második kiadású statútum. A kutatás jelenlegi helyzetében nem tudja megmondani, hogy hol és mikor nyomtatta a megye a kétfajta statútum kőnyomatos példányait. A megmaradt példányok állaga arra enged következtetni, hogy használták őket. Az istvándi artikulus borítóján ceruzával láthatóak bejegyzések, ahol a helység időről időre változó tisztikarát rögzítették. Nágocs esetében pedig a szövegben láthatóak kihúzások, melyek valószínűleg már a polgári átalakulás jegyében születtek, hiszen azokat a pontokat érintették ezek a korrekciók, melyek a társadalmi egyenlőtlenséget mutatták a korábbi rendi társadalomban. Az egyes pontoknál kihúzták azokat a részeket, melyeknél nemesekre és nem nemesekre eltérő büntetéseket róttak ki. Az utólagos javításokban kitörölték a testi fenyítésre utaló részeket, és szankcióként mindenkire egységes pénzbeli büntetést szabtak ki. Csokonya hegytörvénye erdekes módon került be a megyei levéltárba. 1830-ban küldte be a község új rendszabást kérve ezzel a kommentárral: „Minekutána szőlőhegyünk articulusa a régiség által haszonvehetetlenné tétetett, könyörgünk a Tekintetes Nemes Vármegye színe előtt a végett, hogy elrongyollott Articulusunk helyébe, ujjat adatni méltóztasson.”42 A tíz statútum közül Istvándival kapcsolatban vannak datálási problémáink. A maradék kilenc statútumból hat valamelyik vármegyei közgyűlés alkalmával született. A kiadás dátuma és helye megegyezik egy-egy generalis congregatio helyszínével és időpontjával. Általában a közgyűlés alkalmával a vármegye egyik szolgabírója, jegyzője vagy levéltárosa látta el záradékával a kiadott statútumot. A kutatás még teljesen nem bizonyította, de későbbi példák alapján valószínűsíthető, hogy a statútum kiadását megelőzte a szőlőhegyi közösségek vagy a földesúr részéről egy írásbeli kérelem. Az adott szőlőhegyi közösség kért a megyétől egy rájuk szabott rendtartást. A vármegye ekkor a már meglévő rendtartást adta ki, jobbára csak a község nevét ráírva a kőnyomatos vagy kézzel írt példányra. A hegyi artikulusokra és használatukra a megyei közgyűlési anyag hatalmas forrásbázissal rendelkezik. A megyéhez beküldött folyamodványok, kérelemlevelek fontos adalékokkal szolgálnak a hegyközségek működésére. Artikulus hiányában ezen felszólamlások alapján tudunk bizonyítékokkal szolgálni arra, hogy az adott szőlőhegyi közösség rendelkezett e rendszabályokkal. Csököly esetében tudunk közgyűlési határozatról, melyben a csökölyi szőlőhegyi közösség megkapta a vármegyei statútum aktualizált példányát.43 A 19- század első feléből származó kérelemlevelek vagy jegyzőkönyvi regesztáik alapján adatolható néhány szőlőhegyi artikulus megléte. 42 Kgy. ír. 1830. november 20. 2542/1830. 45 Kgy. jkv. 1790. augusztus 24. 766. 96/1790. 49
