Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

továbbfejlesztett változata, a megyei hegytörvény gyökerei is 1740-nél régebbre nyúlnak vissza. Az újabb módosítások pontos menetének alakulását iratok hiányában sajnos nem áll módunkban hgyelemmel kísérni, csupán a végeredményt, azaz a Helytartótanács részéről jóváhagyott és Somogy vármegye által 1776. augusztus 18-án kihirdetett Hegybéli artikulusok szövegét vethetjük össze az 1751. április 2-ai Festetics-féle artikulusokkal. Az összevetés eredményeként megállapítható, hogy új téma már nem került be a meglévők közé. Eszerint az 1751-ben beillesztett nyolc új cikkellyel a szükségesnek tartott tematikai bővítést megoldottnak tekintették. A régi pontok közül viszont kettőt is töröltek. Ez utóbbiak elhagyását az indokolta, hogy a szőlőhegyi kápolnánál tartott Szent György-napi búcsú (9- art.) kifejezetten a Szentgyörgyvári hegy névadójának tiszteletére tartott kegyes helyi szokás volt, ezért más szőlőhegyek esetében értelmetlen lett volna megrendezését előírni. A 19. artikulust pedig, mely kártételek esetén konkrét összegben határozta meg a kitört szőlőtőke árát, feltehetően azért törölték, mert más cikkelyben már előírták, hogy a kártevőnek a kárt mindenkor becsű alapján kell megfizetnie. Öt cikkelyt változatlan szövegezéssel emeltek át az 1751-es hegytörvényből a megyei statútumba (7.,

8., 9-, 25., 26.), kilencben csak a büntetési tételeket módosították (1., 2., 3-, 4., 12.,

14., 17., 18., 20.), kilencet részlegesen (5., 10., 15-, 16., 19-, 21., 22., 23-, 24.) hármat pedig teljes egészében átfogalmaztak (6., 11., 13.). Bár a javítások során figyelembe vették az 1773. december 4-én tartott törvényszéki ülésen jegyzőkönyvbe foglalt javaslatokat is,38 az érdemi módosítások megtételét csaknem kivétel nélkül mégis az 1767-ben kibocsátott úrbéri pátens tette szükségessé. Ez a magyarázata annak, hogy egyrészt a büntetési tételek módosítása most kivételesen nem a pénzbüntetések összegének növelését, hanem csökkentését jelentette (pl. 2., 3., 11.). Ide vezethető vissza az az alapvető változtatás is, hogy a vétkes jobbágyot kártérítésre igen, de pénzbírság megfizetésére tilos volt kényszeríteni, ha az az illető jobbágy adófizető képességét veszélyeztette volna. Helyette meghatározott számú pálcaütéssel kellett büntetni. Ha azonban vagyoni helyzete lehetővé tette, akkor saját akaratából a nemesemberekhez hasonlóan megfelelő pénzösszeg lerovásával megválthatta magát a testi fenyítéstől. Ez alól egyetlen kivétel volt: ha eltitkolta az általa látott tolvaj kilétét, vagy nem segített annak elfogásában, amikor segítségül hívták (6.). A dézs- mabor meghamisítása (17.), valamint asszonyi veszekedés miatt (20.) továbbra is kellően szigorú büntetést lehetett kiszabni, de ezek miatt a szőlősgazdát ezután tilos volt szőlőbirtokától megfosztani. Ugyancsak az úrbéri rendelet szabályozta úgy a jobbágyok egymás közötti, valamint a jobbágy és a földesúr, illetve a földesúr tisztje közötti peres ügyek intézésének rendjét, hogy az úriszéki döntés után (ha azzal

38 Lásd e kötetben a 7. számú forrás b) pontja alatt.

34