Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)
Források
29. 1811. augusztus 16. A légrádi polgárok által használt mindazon szőlőhegyek, melyek a csurgói uradalom területén feküdtek. (Somogy vm.) A Csurgói Uradalom, és Légrád mezővárosa között 1810— 1811-ben Csurgón folyó úriszéki per során az uradalom és a légrádi polgárok közötti egyeztetés eredményeként létrejött áj szőlőhegyi artikulusok. Statuta seu Articuli Promontoriales. in judicio sedis dominalis ex combinatione documentorum sub G.G. H.H. et Nro 14- productorum elaborata, et per sententiam sedis dromilnalis judficialliter stabilita.1 Articulus 1M Minthogy2 a’ sok kereszt utak igen károssak a’ szöllők3 között, azért minden szöl- lős gazda á maga igaz úttyát tudja, és azon járjon, se balra se jobbra ki ne térjen, mert valamelly helyen lészen a’ ki térés kárt okozván másnak, nemes személlynek büntetése egy forint, adózó embernek pedig három páltza ütés lészen, és a’ kárt betsü szerint meg fizetni tartozik; úgy mind az által hogy az illyes kár tétel irántt ha ne talán tán meg terheltetettnek állítaná magát, eleget tévén előbb, appellalhat az uraság székére ’s az után á n[eme]s v[árme]gyére. ' A közlésünkben aláhúzott szövegrészek az eredeti iratban is így szerepelnek. Kivétel ez alól az egyes artikulusok felett címként megjelenő sorszámozás, ahol az eredeti iratban az aláhúzást egy széles kapcsolójel helyettesíti. 2 Közlésünkben az eredeti kézirat félhasábos szövegelrendezését nem követtük, mert a bal oldalon üresen hagyott félhasábon egyetlen bejegyzés sem volt. 3 A kéziratban az i—í, ö—ő és ü-ű betűkre kitett ékezetek esetében nem világos, hogy a jegyző mikor kívánt hosszú és mikor rövid hangzót jelölni. Közlésünkben ezért ezeket betűket a jelenkori szabályoknak megfelelő ékezetekkel láttuk el. Kivételt képez a ’szőlő’ szó, melynek esetében — elismerve eljárásunk vitathatóságát — a szó belsejében következetesen szereplő két /-re való tekintettel, a kiejtéshez közelebb álló ’szöllő’ formát választottuk. Az eredeti forrás lejegyzője a tagmondatok, illetve mondatok elválasztására gyakran kettőspontot vagy pontosvesszőt alkalmazott. Közlésünkben ezeket az írásjeleket vesszőkre, illetve pontokra cseréltük. 190
