Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Somogy vármegyéből 1732-1847 - Fontes Comitatus Simighiensis 2. Szőlőhegyek Történetének Forrásai 5. (Budapest, 2011)

Égető Melinda: A Somogy megyei szőlőhegyi törvények helye a közép- és nyugat-dunántúli hegytörvények rendszerében

nedett el teljesen, s a többé-kevésbé lakott településeken — különösen a védettebb belső-somogyi részeken — a szőlőművelés sem szűnt meg, a hódoltság alatt az írott történeti forrásoknak itt már a keletkezésére is jóval kevesebb esély volt, mint a nyugatabbra fekvő tájakon, a fennmaradásukra pedig még annyi sem.

Mint a fentebbiekben már említettem, az első biztos datálású somogyi hegytörvényt 1740-ből ismerjük. Ez év szeptember 20-án kelt az az okirat, melyben gróf Széchényi Antal földesúr — valószínűleg először — írásban rögzítette a marcali szőlőbirtokosok jogait és kötelességeit. Az, hogy addig egyáltalán nem voltak írásba foglalt artikulusaik, egyrészt abból gyanítható, hogy a bevezető szövegben nincs utalás az előzményekre, holott ez elengedhetetlen része szokott lenni a megújított hegy törvényszövegeknek. Másrészt a „hogy a’ szöllö hegynek rendi, és réghi szokása el ne vészén” fordulat csak úgy értelmezhető, hogy a szőlőhegynek eddig is volt rendje és szokása, azaz törvénye, de az nem volt írásba foglalva. Marcali példája ebből a szempontból igen figyelemreméltó, mert azok közé a települések közé tartozik, amelyek lakottan vészelték át a hódoltságot és a felszabadító háborúkat. Bár írott adatok erre nézve nem állnak rendelkezésünkre, bizonyosra vehető, hogy mindvégig volt szőleje is, hiszen már a török kiűzését követően készült első összeírásban, 1695-ben a vidék legnagyobb szőlőhegyével (147 kapás) szerepelt, s 1720- ra ez a termőterület csaknem megduplázódott (254 kapás).12 Mindez bizonyíték arra, hogy az írásban fennmaradt hegytörvények vagy kontraktusok hiánya önmagában itt sem jelentette egyúttal sem a szőlőművelés, sem a közösséget irányító szokásjog hiányát. Nemcsak azért, mert az írott források elpusztulhattak, hanem azért sem, mert a szőlőhegyi közösségek működését sokáig a szóbeliség jellemezte, éspedig Somogybán és Zalában sokkal inkább, mint Sopronban vagy Vasban.13

Somogy vármegyében a 18. század első évtizedei a részben vagy egészben elnéptelenedett falvak és városok újjátelepülésével, az uradalmak és a megyei köz- igazgatás megszervezésével teltek el. A szőlőhegyek szempontjából ezt az időszakot szintén a lázas munka jellemezte. A cél az elparlagosodott szőlők mielőbbi felújítása, a régiek gyarapítása és újak telepítése volt, amit a megjelenő régi és új földesurak egyaránt készségesen támogattak. A 1695-ös összeírás szerint a háborús időszakot több-kevesebb lakossal átvészelő 64 somogyi településen összesen 1863 kapás14 kiterjedésben találtak művelt szőlőket.15 1720-ra mind a szőlőtermelő fal12 Reőthy Ferenc: i. m. 150-151.

13 A szóbeliség-írásbeliség kérdésére a hegytörvények körében Iáid: Égető Melinda: írott és íratlan... 558-564.

14 Az 1863 kapás csaknem 233 katasztrális holdnak, illetve 134 hektárnak felel meg.

15 Reőthy Ferenc: i. m. 152.

22