Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Agath könyve 1944-ben is e levéltárra támaszkodott és a grófi ág hetesi levéltárára - amely ugyancsak elpusztult a kaposújlaki (szarkavári) levéltárral egyetemben. A saárdi Somssich család somogysárdi ágának és kegyúri templomának történetét 1947. május 10-én összeállító Somssich Miklós kéziratának egy példányát ugyancsak megtalálhatjuk a Somogy megyei Levéltárban. Ez a kézirat megörökítette a gráci harangöntőben készült szép hangú sárdi harangok elnémultát, amelyeket 1944. tavaszán vett igénybe a hadvezetőség. „December 2-án érték el a községet az orosz csapatok, négy hónapon át a község a harctér központjában feküdt, mert a front Sárd és Nagybajom között húzódott. A templom tetején négy géppuskaállás volt téve. Szerencsére a templomot csak egy találat érte, mely az új kripta nyitott ajtaján hatolt be, átütötte a falat s megrongálta a kereszt-kápolna oltárát. Két akna a templom nyugati oldalára esett, ezek a téglakerítés egy részét rombadöntötték. Szerencse, hogy a templom épületében nem tettek kárt. Annál több rombolás történt azonban a templom belső berendezésében. Az orgonából az összes sípokat kiszórták, csak a váza maradt meg. Még ennél is nagyobb volt a pusztítás a kriptákban.” A falutörténetté táguló templomtörténet ekként zárta a második világháború szörnyű pusztításának a leírását: „1945. április elején, midőn a front tovább vonult, mindenütt a legnagyobb pusztulás képe tárult a hazatérő lakosság elé.” Az élet azonban nemsokára megindult a romok felett, a kiürített község 1945 tavaszán, másodszor - immár végleg - felszabadult, a lakosság csakhamar visszatérhetett a falujába, miután a bátor tűzszerészek az aknamentesítést elvégezték a határban. A könyvtár és a levéltár azonban örök időkre elpusztult a magyar művelődés nagy kárára. Itt pusztultak el azok a feljegyzések is - írta Komjáthy Miklós a Somogy megyei Levéltár 14. kötetében (1983), amelyeket Somssich Pál vetett papírra Kossuth Lajossal történt találkozása (1887) után. De itt őrizték sokáig azt a fényképet is, amelyet e találkozáson dedikált Kossuth Somssich Pálnak, amely - évtizedekre eltűnvén - 1983-ban került be a Széchényi Könyvtár kézirattárába. Forrás: Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány." 261-267. o. Kaposvár, 1983. 20. 1946. Felhívás Somogy7 vármegye Újjáépítési Bizottságától A Vármegye Újjáépítési Bizottsága felhívást tett közzé Somogy vármegye népéhez. A felhívás az alábbiakat tartalmazta: „Somogy vármegye népe! Magyar Testvérek! Vármegyénk nyugati részében négy hónapon keresztül dühöngött a háború. A pusztulás elől a lakosság elmenekült vagy7 kilakoltatták. Mérhetetlenül sokat szenvedett és amikor visszatérhetett családi tűzhelyére, nem találta ott visszahagyott javait. Élelmét, ruházatát, fehérneműit elhordták. Háziállatait az utolsó csirkéig elpusztították. Lakásberendezésüket felégetve, összetörve, házaikat többé-kevésbé rombadőlt állapotban találták. Azóta egy esztendő telt el és e hosszú idő alatt sem történt változás. Üszkösen, ágyúk és bombák által megrongált falak merednek az égre és a háború borzalmainak nyomát viseli magán a családi tűzhely és nyomorban tengődő gazdája egyaránt. A lerombolt 86 somogyi magyar faluban alig egy ház épült újjá a háború óta. Kérdezzük, miért? Azért, mert a háború sújtotta lakosság saját családi házaik újjépítésére képtelenek, a 54
