Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)

Dokumentumok

c.) A Szovjet-Magyar barátság kiépítésére elsősorban a járási székhelyeken megalakítjuk a Szovjet-Magyar Művelődési Köröket, amelyeket a két nép közötti barátság központjává kívánunk fejleszteni.

V. Szociális feladatok terén:

a. ) A hadirokkantakkal való gondoskodást a megye ügyévé akarjuk tenni.

b. ) A nyár folyamán a Balaton mellett nagyarányú gyermeknyaraltatást kívánunk megvalósítani. A budapesti nagyüzemek dolgozóinak gyermekeit kívánjuk itt vendégül látni. Napköziotthonokat szervezünk a megyében. Az említett két terv vezetésével pedig tanítókat és tanárokat kívánunk megbízni.

c. ) Erkölcsi feladatunknak tartjuk, hogy a vármegye nincstelen öregjeit ne hagyjuk koldulni, hanem számukra a szegényházakban biztosítsunk otthont.

Megokold s.

Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága úgy látja, hogy a vármegye alispánja által előterjesztett és fentebb részletesen ismertetett munkatervével a törvényhatóság hozzájárul a kormány munkatervéhez és a megye dolgozó népe sorsának megjavításához. A törvényhatósági bizottság a vármegye minden polgárától azt kívánja, hogy ennek a tervnek a végrehajtását azzal a lelkesedéssel és szilárd elhatározással tegye magáévá, amely méltó Somogyvármegye népének szabadságszerető törekvéseihez. Mindezekre tekintettel a törvényhatósági bizottság a rendelkező részhez képest határozott.”

Forrás:

Közgyűlési jegyzőkönyvek 1945-1947. 62-64. o.

18.

1945.

„Mi sohasem feledtük őt és mindig emlékezünk rá”

Vikár Béla

(1859. Hetes-1945. Dunavecse)

A címadó mondatot a szülőfalu: Hetes népe mondta nagy fiáról. Vikár Béla szerepe - írta róla Kanyar József - ma már „párját ritkító és egyedülálló jelenség a finn-ugor népek etnográfiai kutatásában. De a magyar nyelvészek és népzenekutatók évtizede folytatott Volga-vidéki gyűjtése is szerves folytatása Vikár és nemzedéke uttörőmunkásságának. Nevét Finnországtól Grúziáig mindenütt megbecsülés és szeretet övezi. A távoli Tbiliszi csak két magyar utcanevet ismer: Vikár Béláét és Zichy Mibályét. ”

Majd így folytatta kötetnyitó bevezetőjében 1969-ben, amikor a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia népzenei kutatócsoportja kétnapos Vikár-emlékülést tartott Kaposvárott:

„Művelődéstörténeti jelentőségű már az a tény, hogy Vikár azért tudta kongeniális Kalevala fordításával - hat évtizeddel ezelőtt - megajándékozni a magyar nemzetet, mivel a remekmű fordítás a két rokon nép közös szellemi és kulturális forrásaiból táplálkozva született meg, a két nemzet műveltségi fokának jó és szerencsés csillagállásában. A kaposvári emlékülés megtisztelő vendégeinek sorában ott láthattuk dr. Vajnö Kaukonen professzort, a Finn-Magyar Társaság elnökét és Alá Könni Erkkit, a tamperei zenekutató intézet igazgatóját, akik zarándokként érkeztek a somogyi szülőfaluba: Hetesre. Amikor két évvel ezelőtt Helsinkiben jártam s hírét vettem Vikár Béla finn példákra hivatkozó

47