Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
így: 1. A Balatonnak be kell töltenie predesztinált, de a múltban elhanyagolt szociális hivatását. 2. Ki kell elégítenie a népegészségügyi szolgálatát. 3. Alkalmassá kell válnia mindazon nemzetgazdasági feladatok megoldására, amelyek az egészen kivételes idegenforgalmi adottságokkal szoros összefüggésben vannak.” „...A legsürgősebben cselekedni kell, hogy a Balaton már az idei nyáron is meg tudjon felelni legfontosabb feladatának, hogy kiaknázható, legnagyobb mértékben segítségére legyen a háború és kiváltképpen a német megszállás és nyilas gazkorszak alatt elcsigázott munkásság egészségének megjavítását, a munkásgyermekek egészségbeli megerősítésére irányuló célkitűzéseknek és általában a népegészségügyi kiszolgálásának. Szorosan felzárkózik a fentiekhez az a feladat, hogy orvosi szempontból eddig majdnem teljesen elhanyagolt Balatont miként lehet épp orvosilag kiaknázni a köz érdekében. Itt fontos szerep vár a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete által létrehozott fürdőorvosi szakosztályra és az Egészségügyi Tanácsra. Fontos feladat az is, hogy a Balaton közellátásának megjavítása érdekében a Balatoni három vármegyében (Somogy, Veszprém és Zala) mezőgazdasági termelési rendszerét miképp kell átalakítani s a három vármegye közlekedési programja - a budapesti relációval kapcsolatba hozva - hogyan javítható meg.” „...De ma mindennek el kell törpülnie ama rohammunka előtt, hogy a Balatont és Hévízt már az idei nyárra a népegészségügy szolgálatába állítsuk!" A beadvány végül is javasolta, hogy a Balatoni Munkabizottság szervezete alakuljon át az 1929. évi XVI. tc-vel (fürdőtörvény) megalkotott Balatoni Intéző Bizottsággá (B1B). Forrás: OL. M. 322-1945-463. sz. 16. 1945. jún. 16. „...a vármegye községeinek egyharmadában az iskolák nagy részt elpusztultak.” Somogy vármegye tanfelügyelője a második világháború idején elpusztult iskolák újjáépítésére 5 000 000 pengő államsegélyt kért a vallás- és közoktatásügyi minisztertől. A kérelem döbbenetes erővel ecsetelte azokat a kulturális állapotokat, amelyek közepette az élet első lépéseit kellett megtenniük a tanügyi hatóságoknak a megye területén. „Somogy7 vármegye hazánknak a háború által legnagyobb mértékben sújtott területei közé tartozik. A háború 1944. december havának elején ért el csak a vármegye területére, de nem csapott át rajta napok alatt, mint hazánk nagyobb részén, hanem megállapodott rajta s közel négy hónapig dúlta területének tekintélyes részét. A Balaton délnyugati sarkát Barccsal összekötő vonal jókora szélességben, tehát a marcali, nagyatádi, és barcsi járás nagyrészében, a kaposvári járás nyugati részével együtt, részint álló, részint mozgóharcok szintere volt közel négy hónapig s elszenvedte mindazt a pusztulást, ami csak a most lezajlott háborúban sújtotta a harci területeket. A vármegye alispáni hivatalának jegyzéke szerint a harcok folyamán a következő községeket és iskolával bíró pusztákat kellett kiüríteni: Boronka, Nikla, S.-szentpál, Táska, Buzsák, Fonyód, Öreglak, Libickozma, Kopárpuszta, S.-fájsz, Nagybajom, Alsókak, Felső- kak, Csikota, Marcali, Csömend, Bize, Gyótapuszta, Pusztakovácsi, Pamuk és Somogyvár. A műúttól nyugatra eső részében Kelevíz, Mesztegnyő, Gadány, Hosszúvíz, Újvárfalva, 43
