Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
majd a bonnyai sváb gazdák kérték birtokaik elkobzás alóli mentesítését, a kazsokiak pedig - nem lévén kiosztható földterület községükben - az igali és a magyaratádi földekre jelentkeztek. Április 10-én jelentkezett a toponári, 11-én az inámpusztai, a mernyei, a szabadi, a csornai, az attalai, 12-én pedig a vásárosbéci, a simonfai, a csertői és a mozsgói földigénylő bizottság. A nagyatádi és a lengyeltóti járásból (Gige, Rinyakovácsi, Görgeteg, Somogy- szob, Fiad) április 17-én, a marcali járásból (Varászló, Nemesdéd, Vése) pedig április 19-én jelentkeztek az első földosztó falvak. Április 13-án a járás 40 községéből 15-ben alakult meg a földigénylő bizottság, és csak 8 községben jelentkeztek az igénylők. A földigényléstől való tartózkodás - a járás főszolgabírája szerint —, a nagymértékű állat- és fogathiánynak volt betudható, annak az aggódásnak, hogy nem lesz annyi fogaterő, amellyel megművelhetik az újonnan földhöz jutottak a földjeiket. A csurgói és a barcsi járásból - a korábban ismertetett események következtében - csaknem egy időben: április 25-én kopogtattak megkésve a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnál Csurgó, Somogyhatvan, Drávafok és Tótszentgyörgy földigénylő bizottságai. Amikorra e járások földigénylő bizottságai hozzáláthattak a munkához, addigra az igali, a tahi és a szigetvári járásokban a földosztás lényegében már be is fejeződött. Forrás: Somogyvármegye 1945. március 24., 27., 31. és április 19-, 24-i száma, Kaposvár főszolgabírói iratok 1366/1945. sz., Megyei Földhivatali iratok 2/1945. és a 74/1945. sz., valamint a 80/1945. számú, Somogy Megyei Nemzeti Bizottság 75/1945. sz. III. 29., Somogy megye Földbirtokrendező Tanácsa marcali járás községi jelentése 1945., Kanyar József: Somogy megye agrártársadalma az első földreformtól a szocialista mezőgazdaságig (1920-1949.) Bp„ 1980. A. A földosztás elsőfokú forradalmi végrehajtó szervei: a községi földigénylő bizottságok A földosztás végrehajtását a 600/1945. M.E. sz. alaprendelet a Megyei Földbirtokrendező Tanácsra és a községi földigénylő bizottságokra bízta. Míg a földosztás legfőbb megyei joghatósága a Megyei Földbirtokrendező Tanács volt, addig annak elsőfokú forradalmi végrehajtó szervei: a községi földigénylő bizottságok voltak, amelyek adminisztratív ügyintézést alig végeztek, elnökeik által gyűjtött és őrzött irataikat - kevés kivételtől eltekintve - nem is iktatták, csupán döntéseiket és javaslataikat rögzítették jegyzőkönyvbe. Ügyirataikat és levelezésüket ritkán készítették másolatokkal, a fáradt paraszt- és cselédkezek nehezen olvasható betűket róttak a szakadt füzetlapokra, a felszabadulás első jelentős kordokumentumaira. Ezért olyan hiányosak ezek a jelentős iratok - nagy kárára történetírásunknak -, amelyek keletkezésük óta - sok helyütt - állandó kallódásnak és pusztulásnak is ki voltak téve. A községi földigénylő bizottságoknak - mint fogadalmat tett köztestületeknek - a földigénylők közül, a nemzeti bizottságok javaslatára, az igénylők különböző csoportjainak (gazdasági cselédek, földmunkások, törpebirtokosok, nagy családú kisbirtokosok nős fiúgyermekei) számaránya szerint, 5-30 tagból, a rendelet kihirdetésétől számított 3 napon belüli megalakítását a 600/1945. M. E. sz. alaprendelet első végrehajtási utasításának (33 000/1945. F. M. sz.) 4. §-a szabályozta. A községi földigénylő bizottságok feletti közvetlen felügyeletet az illetékes Megyei Fölbirtok30
