Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
április 2-án alakult meg, míg a melléje rendelt Megyei Földhivatal csak április 6-án kezdte meg működését a megye székhelyén. Amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletének első példánya megérkezett a megyébe - a helyi lap teljes terjedelmében közölte, s ennek alapján a Nemzeti Bizottság sokszorosítva azt - az alispáni hivatal útján azonnal szétküldette a már korábban felszabadult járásokba. (Kaposvári, igali, tabi és szigetvári járások.) A megye középső, nyugati, délnyugati és déli részeiben fekvő, fronttá vált, s ezért kiürített járásokban és községekben - főként a lengyeltóti, a marcali és a nagyatádi járásokban ahol ezekben a napokban még állt a harc, a fölosztás megkezdése késedelmet szenvedett. Ez történt még a német és nyilas megszállás alatti csurgói járásban, de a barcsi járásban is, hiszen Barcs maga - járási székhely - még 1945. április 17-én is hadműveleti terület volt. Lényegében csak 1945. április 23-án szűnt meg a megye - véglegesen - hadműveleti terület lenni. így a csurgói és a barcsi járásban indulhatott meg utoljára a földigénylő bizottságok szervezése, miután itt a lakosság mozgási szabadsága a hadműveletek következtében igen korlátozott volt, a fegyverek elnémultával pedig a községek lakossága éjjel-nappal a vasutak, a hidak és utak építésével volt elfoglalva. Szabó Ferenc dr. törvényszéki bírót a Magyar Földbirtokrendező Tanács elnökévé történt kinevezése után a Nemzeti Bizottság bemutatkozásra küldte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kaposvári vezetőjéhez: Varabjev alezredeshez. Az Ellenőrző Bizottság Naumov kapitányt bíza meg azzal, hogy mint a somogyi földosztás ügyének referense, támogassa a földosztás munkájában a magyar hatóságokat és a lakosságot. Naumov kapitány a Tanácsnak a földosztás legrövidebb idő alatti (3 nap) forradalmi úton történő végrehajtását javasolta. A földművelésügyi miniszter április 6-án Debrecenből érkezett távirata is - 10 napot késvén - április 10-ében szabta meg a földosztás határidejét. Május 1-jén a birtokleveleket is a parasztok kezébe szándékozták adni az egész ország területén. E forradalmi út azonban még azokban a gazdasági és közigazgatási szakemberekben is aggodalmakat keltett, akik különben a földosztás tényével nem álltak ellenségesen szemben. így a megyei gazdasági felügyelő mind a Földbirtokrendező Tanácshoz, mind pedig a Nemzeti Bizottsághoz benyújtott beadványában annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a szovjet parancsnokság javaslatának megfelelő „gyors és rapid földosztás illetéktelenek kezére juttatja a földet”. Ugyanebben a beadványban a megyei gazdasági felügyelő az uradalmak gazdatisztjeinek és a megye okleveles gazdáinak 100-100 holdas mintagazdaság juttatását javasolta azzal a kötelezettséggel, hogy azok tanácsaikkal álljanak az új gazdák rendelkezésére, s a közös gazdálkodás és a földmunkák megszervezésében jó példával járjanak előttük. A földosztás forradalmi útjával szembeni óvatosságra és megfontoltságra intő vélemények persze arra a kétségtelen tényre is hivatkozhattak, hogy a megyei hatóságoknak semmiféle előzetes felmérés nem állt rendelkezésére, s így a legrövidebb idő alatt kellett felmérniök - a történelmi tennivalók sürgetésére - a megye földbirtokainak területét, s elkészíteniük terveiket az évszázados mulasztások felszámolására. Az első felméréseket a megyében a Megyei Gazdasági Felügyelőség végezte a Földbirtokrendező Tanács felkérésére. A szakemberek megtorpanását a nép forradalmi lendülete segítette át a holtponton. Nem volt semmiféle összeköttetés a falvak lakosságával, nem voltak közlekedési eszközök, a szétesett közigazgatási apparátus alig működött, a kiürített falvak lakói jóformán még vissza sem tértek a feldúlt családi tűzhelyekhez, a 28
