Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
100. 1985. A gyökerek kutatója-Beszélgetés dr. Kanyar JózseffelSzázadik dokumentumként tettük közzé Laczkó András irodalomtörténész beszélgetését kötetünk összeállítójával, akinek a szülőföldjéről készült életrajzi interjú vallomásával így kiegészíthető és lezárható a harmincegyedik nemzedék vallomása Somogyról. Az olvasó ember felnőttként szívesen emlékszik vissza azokra a könyvekre, amelyekből megismerkedett a betűvel. Önnek hol kezdődött ismeretsége a könyvekkel? Minden érdem első tanítómé a kaposmérői református elemi népi iskolában. Varga Pál mesterem volt a betűvetés megtanítója és az első könyvekre való rákapatóm, de a szépírásra is ő tanított meg. Tanítóm mellett már 10-12 éves koromban praeceptor, amolyan segédtanító-féle voltam, aki ötödikes és hatodikos korában már iskolai bizonyítványokat is töltött ki szép írásával. Az iskola egyikfunkciója volta két világháború között is az olvasóvá nevelés. Mit tett ezért az az iskola, ahol tanulmányait kezdte? Milyen könyveket kapott tanítóitól? Tanítóm adta először kezembe az iskolai könyvtár első köteteit. A senki fiait, Jókai Nagyenyedi két fűzfáját, Eötvös Károly Az alsóőrsi halászok című írását, saját könyvtárából a magyar klasszikusok köteteit, amelyeket két nyári vakációmban átolvastam. Bejárhattam a saját könyvtárába is, nem irányította olvasmányaimat, amolyan mindenevőként engedte, hogy könyvesszekrényéből azt a könyvet emeljem ki, amelyiket akarom. A gimnázium, a kaposvári Somssich Pál Főgimnázium gazdag bibliotékával rendelkezett. Milyen műveket olvasott onnan? Volt-e ezeknek meghatározó szerepe későbbi pályáján? A Kaposvári Somssich Pál Főgimnázium értékes könyvtára a kötelező olvasmányokat adta főképp a kezem ügyébe. Köztük is olyan művekre emlékszem vissza, mint Jósika Abafija, Eötvös A Karthausija és A falu jegyzője, Gárdonyi írásai, Vörösmarty és Arany remekei. Később néhány tanárom már Ady köteteire is felhívta a figyelmemet. Kisdiák korom óta kezdtem el gyűjteni saját könyvtáram céljára is a könyveket. Természetesen én is faltam a Buffaló Bilit, a Nick Cartereket, de olvastam May Károly munkáit is. Alsós koromban vásároltam meg Petőfi összes költeményét, Vörösnarty Csongor és Tündéjét, valamint Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, Forr a bor és Babay József: Mi huszonketten című diákregényeit. Még felnőtt fejjel is szívesen emlékezem vissza ezekre az írásokra. Főiskolai tanulmányait már a választott pálya jegyében végezte. Mennyire szélesedtek akkor olvasmányélményei? Hogyan került kapcsolatba a népi írókkal? A főiskolai tanulmányaimat a kaposvári reálgimnázium után a budapesti református teológián kezdtem, a nagykőrösi tanítóképezdében folytattam és Pécsett a jogi karon fejeztem be. Első diplomámat is Budapesten szereztem. Itt ismerkedtem meg hallgatóként Györffy István professzorral is, a kiváló néprajzossal, aki vendégelőadója volt az akadémiának. Lényegében itt folytatódott tovább Budapesten az a találkozássorozat, amely már kaposvári diákkoromban a szárszói konferenciákon kezdődött el. Itt ismertem meg a magyar népi írók jeleseit: Veres Pétert, Kodolányit, Erdeit, Darvas Józsefet, Kovács Imrét, Karácsony Sándort, Németh Lászlót, Féja Gézát, Balla Pétert, Jócsik Lajost, Sinka Istvánt, Erdélyi Józsefet Budapesten a Magyar Út és a Magyar Élet szerkesztőségében, valamint az egyetemisták és a református egyházi heti- és napilapokkal tartva a kapcsolatokat és a Nemzeti Könyvtárral ismerkedtem meg több jeles magyar íróval: Asztalos Istvánnal, Nagy Istvánnal, Tamási Áronnal, Jankovich Ferenccel, Tersánszky J. 188
