Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
elnöke dr. Vétek György polgármester, ügyvezetője Hortobágyi Ágoston tanfelügyelő, főtitkára pedig Pintér Lajos gimnáziumi tanár volt. A bizottság Fetter Károly dombóvári szobrásznál rendelte meg azt a kisméretű mellszobrot (a bronzot hozzá a polgári iskola tanulói gyűjtötték), amelyet végül is a város legszebb parkjában: a mai Szabadság parkban, a Berzsenyi Dánielről elnevezett, akkor még polgári fiúiskola, ma általános iskola előtt helyeztek el egy díszbokor meghitt környezetében 1936-ban, amelyről Bodnár Gyula operatőr, a város történetében az első hangosfilmfelvételeket készítette. Az 1927-28-ban első reneszánszát élő társaság ekkor szólította tagjai sorába - többek között - Babay Józsefet, Kocsis Lászlót, Kunffy Lajost és Rákosi Jenőt. Az újjáalakult társaságnak 360 tagja volt, amelynek többsége Somogyból verbuválódott, de számos dunántúli város is képviseltette magát - Pécs, Szombathely, Győr, Sopron, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Szekszárd, Mohács, Dombóvár, Pápa, Keszthely, Sümeg, Nagykanizsa - soraiban, sőt a budapestiek, a debreceniek, a bajaiak, a csongrádiak, a sátoraljaújhelyiek, a békéscsabaiak is szép számmal működtek közre benne. A költő kései leszármazottai és atyafisága - közöttük Berzsenyi Mária unoka is - tagjai voltak Nikláról és Kemenesaljáról. A másodvirágzás korszakában a Társaság különösképp a népművelés területén: képzőművészeti kiállításokkal, zeneművek bemutatásával, ismeretterjesztő előadás- sorozatok rendezésével - a Somogy vármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottsággal karöltve - végzett figyelemre méltó tevékenységet. De tartották a kapcsolatot a Szegeden székelő Dugonics Társasággal, az egri Gárdonyi Társasággal, a szombathelyi Kultúregyesülettel stb. is. 1929-ben már egy nyolcnapos Dunántúli tárlat megrendezését is tervezték Bécsben, valamint a Nemzeti Szalonban, a fővárosban. E kiállítás rangos fővédnökéül sikerült a kultuszminisztert is megnyerni a Társaság vezetőinek. Egy fél évtizeddel későbben, a költő halálának a centenáriumán: 1936-ban vonta újra magára a Társaság az ország nyilvánosságának a figyelmét a Magyar Rádió hullámhosszán is szétsugárzott irodalmi estje alkalmából. Művelt középiskolai tanárok tevékenykedtek ekkor is a harmadvirágzását élő Társaság soraiban és vezetésében, akik közül elég csak Biczó Ferencet, Hetyey Józsefet, Merényi Oszkárt és az akkor induló Takáts Gyulát említenem, s azt az elismerésre méltó kiadói tevékenységet is, amely ekkor jelentette meg - poétái kiadványként - Takáts Gyula, Sipos Gyula és Lakos Eta első versesköteteit. A Társaság ekkori súlyára és tekintélyére enged következtetni az a tény is, hogy a centenárium tavaszán a Dunántúli írók Társasága is megalakult a városban, mindenfajta tevékenységét és ügyintézését a Berzsenyi Társaságra bízva. Ez idő tájt voltak vendégei a városnak: Gulácsy Irén, Kemény János, Molter Károly, Nyirő József, Szemlér Ferenc, Móra Ferenc és Mécs László. Működésének utolsó évtizedében 6 emléktáblát avatott (Berzsenyinek Niklán, Obernyik Károlynak és Pálóczi Horváth Ádámnak Dunakömlődön, Rippl-Rónainak és Roboz Istvánnak Kaposvárott s Pete Lajosnak Hetesen) és 10 képzőművészeti tárlatot rendezett a megyében. Még könyvkiadói tevékenységet is folytatott a Társaság, ennek során jelentetve meg Merényi Oszkár: Magyar klasszicizmus és Szőllősy Ferenc: Balatoni aranyhíd című munkáit. A centenárium inspirálta azokat az értékes irodalomtörténeti kutatásokat és publikációkat is, amelyeket Merényi Oszkár kaposvári felsőkereskedelmi iskolai tanár végzett. Előbb a kaposvári Felsőkereskedelmi Középiskola ifjúsága adta ki a 172
