Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Én azt hiszem, hogy nemcsak a diákifjúság, hanem a város magisztrátusa, s annak adakozó polgárai és üzemei a most felállított szobrával, egy emberként léptek Széchenyi eszméinek szolgálatába. Kedves kaposváriak! Én büszke vagyok a szoborra, az alkotó művészre: Borbás Tiborra, a város polgárságára és vezetőire. A „híd és az út prófétájának”, a hazai agrárgazdaság hitelképes megújítójának, a közgazdaság reformkori előfutárának, a minőségi lótenyésztés és a balatoni gőzhajózás megteremtőjének, és nagy hirdetőjének e szobor illik legjobban, a minden tehetségtelen- séget felszámolni törekvő személyiségéhez. 1835. május 26-án díszpolgárrá választották. 1987. március 14-én egy új iskola védjegye és címere lett neve és életműve. Ma 1990. június 15-én szobrával nemcsak városunk és megyénk, hanem országunk második reformkorának is előképe lett Széchenyi. Politikai életútja minden délibábbal szakító, illúziókon is keresztül látó, iránytűszerű személyisége a magyar történelemnek! Kaposvár népe! Amikor díszpolgárrá választottad a legnagyobb magyart, most arra kérlek, fogadd be falaid közé e szobrot. Azt a szobrot, amely a „legnagyobb magyar” gondolkodó és alkotó székéből még ma is nyugtalanító üzenetet hirdet a reformkor mostani századvégének. Töprengő gondolatai közben még kezét sem tudja karszéke támlájára letenni. Minta értékű tanítása legyen számunkra az, amit szoborfeliratként is felvéshetnénk arany betűiekéi: „Független létemben azt fogok mindig cselekedni, amit lelkiismeretem javall”... „csak az Istenért tartsunk összve, segéljük egymást tiszta szívvel, hazafiúi indulattal és legyünk álhatatosak!" Úgy legyen!” Forrás: Somogyi Hírlap. 1990. júl. 23. száma. 93. 1904-1987. A Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság A Berzsenyi örökség körül gyújtott őrtüzek egyik lángját a hajdani Régészeti és Történelmi Társulat nyomdokán a századforduló első. évtizedében a Berzsenyi Társaság élesztette elsőrenden a megyében és annak székhely városában: Kaposvárott. A Társaság alapszabályainak a jóváhagyását és működését 77/1904. III. a. sz. alatt 1904. aug. 18-án engedélyezte a belügyminiszter. A Társaság első hivatalos neve „Somogy vármegyei Berzsenyi Irodalmi Társaság” volt, elnöke Roboz István, főtitkára Pete Márton, titkára pedig Kollbach Bertalan volt. Az alapszabály a Társaság célját nemcsak Berzsenyi Dániel emlékének a megőrzésében jelölte meg, hanem a megye más jeles alkotóinak a kultuszában is. A kezdeti sikerek után a Társaságot a Horthy-korszak első éveiben: 1925. szept. 24-én újjá kellett alakítani. Ekkor már Hortobágyi Ágoston tanfelügyelő nevéhez és munkásságához fűződött az ellenforradalom kultúrpolitikájához hivatalosan is simuló megújulás. Az újjáalakulása után már a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság nevet vette fel, amelyet mindvégig meg is őriztek, egészen az egyesület felosztásáig. Az új alapszabályt - egyébként - 270661/1926. BM sz. alatt hagyta jóvá a belügyminiszter. A húszas évek második felében újra megelevenedő Társaság - másodvirágzásának korszakában - megalakította a Berzsenyi Dániel Szobor Bizottságot is, amelynek
