Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
bármelyik alsó szintű népiskolából be lehetett lépni, s benne az oktatás és a nevelés minőségi műhelye épülhetett ki. E négy elemis városi és a hat elemis falusi parasztgyerekekből gyúrta az iskola 8 év alatt egyenes jellemű, művelt és érett fiatalemberekké tanulóit sajátos demokráciára, önállóságra nevelve. Különösképp az alulról jöttek számára jelentett kemény és megfeszített munkát állandó követelményként, az önállóságra nevelő demokrácia légkörében. Aki a gimnázium diákja lett, az már közömbös volt tanár és diák szemében nagyon kevés kivétellel: honnan jött? Mit tud? Csak ez volt az egyetlen mérce. Korszakunkban példaszerű pedagógiai modellek után kutatunk. Hazánk szellemi tőzsdéjén szemmel láthatólag megemelkedik a régi kollégiumok és iskolák kiváló nevelői és tanár személyiségeinek az árfolyama. Ha ez így igaz, akkor a kaposi gimnázium is ezek közé az iskolák közé tartozik. Aligha hiszem, hogy művelődéstörténetünkben szótlanul el lehetne menni az iskola története mellett. Az intézmény Somssich Pálnak köszönhette, hogy nem jutott a régió kis gimnáziumainak a sorsára, aki nem hagyta leszorítani a nagy gimnáziummá válás útjáról, így tudta magát évtizedeken keresztül a megyei székhely legrangosabb és legtekintélyesebb iskolájává kinőni, állami főgimnáziummá egy agrármegye kellős központjában, amelynek tanári testületéiben művelt és tudós tanárok tevékenykedtek, s a kultúra legfőbb empóriumává, a közművelődés fellegvárává vált az intézmény. És micsoda növendéksereg futott ki épületéből, akikből idehaza és külhonban is kiváló professzorok, történészek, orvosok, bírók, ügyvédek, mérnökök, államigazgatási szakemberek nőttek ki és ezerszámra a magyar társadalom számára jól használható érettségizett szakemberek, akiknek tízezernél is több volt a számuk. Kedves Barátaim! Somssichosok és Táncsicsosok! Hiszem, hogy az iskola szellemi energiatelepe elegendő lesz majd a XXI. századba való átmenet esztendeiben is. Miután ez a gimnázium nemcsak az idősebb tanulók életében él, hanem az ifjú szívekben is, ezért vagyok biztos a jövendőjében! S ezért hadd ürítsem poharamat és hadd mondhassam: Vivat Alma Mater! Vivant professores, vivant juvenes! Áldassék az Alma Mater emlékezete ad ultimos annos!” Forrás: Somogy 1/1988. sz. 90. 1987. In memoriam Bárdos Lajos A nagy magyar zeneszerző halálának évfordulóján Kaposvárott, a Munkácsy Gimnáziumban 1987. november 16-án emlékhangversenyt rendeztek a város kórusai. Ezen hangzott el Kanyar Józsefnek, a Kórusok Országos Tanácsa megyei elnökének az alábbi bevezetője: „Tisztelt Közönség, Kedves Énekesek! Egy vox humana requiem-től hangos az ország Bárdos Lajos halála óta. Nem írott és komponált requiem ez, hanem a kicsinyek és a nagyok élő-kórusrequieme, a veszteség fájdalmától panaszosan. A közeli halál még nem eszméltette rá az ország énekes rendjét a veszteségre, igaz az is, hogy az ilyen muzsikusok nem is tudnak meghalni. Négy arcából: az alkotó és az örökösen termékeny zeneszerzőtől, az elméletíró zenetudóstól, a nevelő és az oktató zenepedagógustól az interpretátor karnagyig valamelyik állandóan jelen van zenei életünkben. De hadd idézzem ötödikként az ember arcát is, a szellemesen kedélyes társalgóét, a jó humorú professzorét, a kórusok arcára örök derűt varázsolni tudó mágikus dirigensét. 164
