Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
archívum oratóriumában, amelyben előbb a szülőföld történetét ismertem meg, majd kitekintve ablakaiból a táj és az ország történetét. Nagy dolog a szülőföldtörténet! Nekem is az a véleményem, hogy aki megírja szülőföldje történetét, nagyobb és értékesebb munkát végez, mintha egyetemes történelmet írna. Életutam legfőbb jellemzője a fel-feldobott kő elégtétele volt a szülőföldön. Hl lehet indulni a kaposmérői-újlaki népiskolából a világ felé, s vissza is lehet térni... sőt talán a visszatérés lehetősége minden kiemelkedés legnagyobb fizetsége, igazi elégtétele. A hűség a szülőföldhöz a legnagyobb emeltyűje a táj felemelésére való törekvésnek. A szülőföld szeretetének a mértéke és mutatója a temető is, amely cementként fogja össze a múltat a jelennel. A szülőhazát és a temetőt keressük először mindenütt lelki szemeinkkel. Az idegenek nem tudnak búcsúzni sírjainktól, csak bennünket köt a tájhoz a temető. Ezért kérem én arra falvaink vezetőit és elöljáróit, hogy törődjenek többet a temetőkkel, a művelt népekhez hasonlóan. Költőink nagyon sokat írtak már a szülőföld fogvatartó erejéről. Igazat adok Horváth Imre nagyváradi költőnek: Akinek szárnya van az elrepülhet. Aki azonban gyökeret vert a tájban, az nem mozdulhat. így élek én is itt a közelben olyannyira, hogy úgy érezhetem, hogy a mérői és az újlaki harangok mindennap bejönnek utánam a városba." Forrás: Somogy 4/1986. sz. 87. 1987. Somogy köszönti első egyetemét I. 1987. november 20-án Kaposvárott, a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karán Kanyar József az alábbi köszöntőt mondta: „Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Dékán Úr! Kedves Miniszter Úr! Kartársaim és Barátaim! A Csokonai fogalmazta .Jövendölés az első oskoláról” az akkori legmagasabb szintű somogyi kulturális intézményről szólt, amelybe az I. Ratio educationis utáni népiskolákból léphettek tovább a tanulók Csurgón. Ennek az „oskolának" is a Festetics Georgikonjára támaszkodó koncepció vetette meg az alapját, a kiváló elméleti és gyakorlati mezőgazda: Nagyváthy János inspirációja, majd a Belső Somogyi Református Egyházmegye fenntartó gondoskolása. Utána rögtön: az 1750-től már megyei székhely: Kaposvár jelentkezett a 11. Ratio educationis évében (1806-ban) új iskoláért. Kaposvár azonban nem volt uradalmi központ, csak alközpont, a földesúr nem is lakott a mezővárosban, de itt is volt egy jónevű uradalmi szakember: Vály János, az új középiskola egyik tervezője, első igazgatói között pedig már ott volt Berzsenyi barátja: Horváth Elek igazgató is, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. A reformkor alatti nagyléptékű városfejlődés csakhamar díszpolgári székébe ültette Széchenyi Istvánt 1835-ben, akinek az édesapja Somogy nagyralátó kerületi főispánja volt, a Nemzeti Múzeum és Könyvtár alapítója. A csokonyai uradalom első szülötte: a „legnagyobb magyar” pedig e tájon indította a minőségi lótenyésztés programját, a gyepen történő lófuttatásokat, a balatoni gőzhajózás nagy ügyét, s írta meg közgazdasági
