Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)

Dokumentumok

Balatonszárszót Ifjúságunk nemzeti emlékparkjává avathatnánk széles körű társadalmi összefogással.

A szárszói gondolatkört az országért és a haladásért vívott küzdelmek egyik fontos állomásának tartom. A történelmi emlékezet is így zárta magába jelentőségét. S hogy napjainkban felpattant a szárszói zár, a közösségteremtő, demokratikus törekvéseink között, természetesnek vehető. Tudjuk, hogy hazaszeretetünk és nemzeti tudatunk annál érthetőbb és intenzívebb, minél mélyebben hatol gyökérzete történelmünkbe.

A második világháború időszakában Szárszónak előremutató és felemelő szerepe volt a társadalmi haladásért vívott küzdelmekben. A honismereti mozgalom pántjával átkötött Szárszó az ifjúság, a szellemi rokonságban élők közössége lehet. Mint emlékhely: a hajdani szárszói szellemet és cselekvést idézhetné meg számunkra.”

Források:

Szárszó, 1943, Bp. 1983.

Kulifay Albert: Szárszói találkozók emléke.

Somogy XTV. évf. 3. szám.

Kulifay Albert: Szárszói konferenciák

(1928-1951). In: Szárszó, 1990.

Ázsóth Gyula: Az 1943-as szárszói találkozóról.

In: Szárszó, 1990.

Kanyar József: A Szárszói Emlékhely tervéről.

Somogy, XIV. évf. 3. szám.

86.

1986.

Kései rekviem a szülőföldért

Kaposmérőben, 1986. április 29-én 70 éves születésnapomon az alábbi vallomást tettem szülőföldemről:

,A zöldből a piros-barnába érő, s szülőmegyém nevében is szereplő som nemcsak hajdanában volt ismeretes e táj összefüggő erdőségeiben - különösképp a vármegyének nevet adó Somogyvár környékén - hanem az irtásföldeken telepedett szülőfalum határában is ott díszlett a harasztmenti Kiskút felett csakúgy', mint a környék összes erdejében. A hajdani emberderék vastagságú somfák - azonban - már bokrokká szelídültek, éppúgy, mint a szőlőtőkék venyigéi is az egykori szőlőfák helyett. E földművelő, erdőséges, s kevélyen gőgös nagyúri birtokos megyében születtem a szarkavári uradalom árnyékában, ahol a néppel tartó nagyapám bírója volt - egy két cikluson keresztül - a falunak. Édesapám az első világháború áldozata, jókedélyű nevelőapám pedig faluvégi szegénylegény, a család kormányrúdját édesanyám tartotta keményen a kezében.

Az apai ágnak Újlak és Csokonya volt az eredője, anyaié pedig Bajom és Mérő. Ezen a szép tájon éltek és verejtékeztek századokon keresztül az őseim, akik közül már mindegyik a bajomi, a csoknyai, a mérei-kalocsai és az újlak-meténgesi temetőben alusszák örök álmukat.

Újlak és Mérő. Gyermekkorom ikerpár községei. Újlak varázslatos fogalom volt a számomra Mérőből nézve. Jelentette a Páprányoson keresztül kanyargó dombi ösvénye