Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Mint ilyen, háromirányú munkát is végzett. Először: történeti kutatásait mindig a régió szolgálatába állította, mindezt bizonyították Pécs és földesura a XVIII. sz.-ban, a Kamarai igazgatás Pécs városában (1686-1703) s Apécsvidéki kőszénbányának története (1952) című munkái. Másodszor: szerkesztői munkásságát is a táj érdekeinek vetette alá: a Dunánti'ili Tudományos Gyűjtemény, a Tudományos Intézet Értekezéseinek sorozata, a Magyar Tanácsköztársaság Pécs - Baranyai emlékkönyve, a Tanulmányok Baranya és Pécs történetéhez, majd a Baranyai és pécsi munkásmozgalom válogatott dokumentumai, s jelentős bibliográfiai munkássága, amelyet kiváló könyvtáros élettársával végzett el. De említenem kell a Dél-dunántúli Regionális Tudományos konferenciák sorában a zalaka- rosi s a szekszárdi kötetek szerkesztését is, amelyek beszámoltak a gazdasági és a társadalmi élet szolgálatában folytatott regionális kutatások eredményeiről. És harmadízben: tudományszervezői munkásságát is a táj érdekeinek vetette alá. Még élesen emlékezem arra a törekvésére, amikor 1973-ban Zalakaroson, a dél-dunántúli megyék regionális tudományos tanácskozását szervezte, amelyben megfogalmazta a megyék tudományos kutatói számára a regionalizmus terén végzendő kutatói együttműködés diszciplínáit. Ha ez a gondolat - azóta már - hozott is elismerésre méltó eredményeket, mindazonáltal még nagyon sok a tennivaló a régió tudományos és önálló kutatói-jogkörrel felruházott közgyűjtemény intézményeiben és azok kutatói számára. De emlékeznünk kell bosszú pályaívű történelmi társulati munkájára is: amikor a pécsi, majd a régióvá kitáguló társulati szervezet elnökeként dolgozott, a vidéki magyar történelmi társulatok reputációjának a növelése érdekében. A végtisztességek alkalmából a temetéseken így szoktunk búcsúzni halottainktól: requiescat in pace! A halál utáni esztendőben a temető csendjében azzal egészíthetjük ki Babies András sírjánál: non omnis moriar! Nevének és műveinek a súlya: az idővel együtt nő!” Forrás: Babies András, Tudományos Emlékülés, Múzeumi Füzetek 3., Pécs, 1988. 81. 1985. A Somogy megyei Levéltár legújabb kori osztály-levéltárának alapítása Nagyberkiben A Somogy megyei Levéltár szocialista kori osztálya Nagyberkiben a Schmidegg család által a XVIII. század közepén építtetett kastélyépületben található. A kastély és a hozzá tartozó birtokok az 1860-as években kerültek a Schmidegg családtól a német eredetű Vigyázó család tulajdonába.Wachter Gergely, a család őse 1671-ben kapott királyi armálist. A család címere, amely a kastély nagytermében látható, egy jobb lábával zászlót tartó, két őrtorony között álló darumadarat ábrázol. A daru az éberség jelképeként szoros kapcsolatban állt a Wächter családnév magyar jelentésével. Ez a szimbolikus ábrázolás a család életében a kultúra ápolása és őrzése iránti elkötelezettségre vonatkozott, amely különösképpen a család utolsó férfitagjának, az 1928-ban elhunyt Vigyázó Ferencnek kimagasló könyvgyűjtői tevékenységében csúcsosodott ki, aki minden vagyonát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta. Az új intézmény megnyitására képes levéltári ismertetőt adott ki a Somogy megyei Levéltár, amelynek ünnepi köszöntőjét Kanyar József igazgató irta: „Új tudományos közgyűjteménnyel gazdagodott Somogy megye. Megnyitotta kapuit a megyei levéltár szocialista kori osztálya Nagyberkiben. Jelentős anyagi áldozattal - mintegy 9 milliós értékben - járult hozzá a Megyei Tanács vb. és Művelődési Osztálya ahhoz, hogy a megyeszékhelytől alig 20 km-re fekvő kastélyépületben otthont adjon egy 146
