Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 2. (Kaposvár, 1993)
Dokumentumok
Szülőföldjét nagyon szerette, rajongott érte. Amikor megérkezett hozzá a Harminc nemzedék vallomása Somogyról c. helytörténeti breviárium első kiadása, 1968. június 17-én, az alábbi levelet küldte hozzám: „Kedves Jóska Bátyám! Megérkezett a könyv! Hálásan köszönjük. Fájt volna, ha valami okból nem került volna el hozzánk. Örömmel teszem kedves könyveim közé. Szívesen olvasgatom, ha időm adódik rá. Bezárult kiállításunk is, reméljük, hogy szűkebb hazám népében nem váltanak ki képeink ellenszenvet, még akkor sem, ha minden kép nem volt mindenki számára érthető. Örülök, hogy krétarajzommal Nektek örömet szereztem. Személyesen akartam ottjártamkor átadni, de senki sem tudta új lakásodat megmondani, hogy hol van. Jó egészséget kívánunk! Baráti öleléssel: Bp., 1968. jún. 17. Varga Hajdú István” Források: Varga Hajdú István festőművész kiállításának katalógusában Németh Lajos: Varga Hajdú István művészetéről (1966) Tüskés Tibor: A déli part. Somogyi Almanach, 10. szám, K.-vár, 1968. 66. 1969-1982. Anker Alfonz és a Kaposvári Hibridsertést Tenyésztő és Értékesítő Vállalkozás Anker Alfonz (1925-1979) szokatlan ívű pályafutásáról sokat jegyzett fel az irodalom, ám mégsem elegendőt. Azt azonban az állattenyésztési genetika feljegyezte, hogy nevét és munkásságát csaknem annyiszor emlegették, mint a tudományágazat akadémikusait. Mindez érthető is a számunkra, hiszen a katonai akadémiától az Eötvös-díjas tudományos kutatóig ívelő pályája rendkívülinek, volt mondható. Életművet halott maga után! Állatnemesítő „művészetét” előbb a lótenyésztés területén kezdte. Noha szép eredményt tudott felmutatni e téren is, mégsem akadt számára hely az ötvenes évek elején. A tenyésztés rossz irányát csakhamar felismerte, és attól kezdve igyekezett elhatárolni magát tőle. Sajnálatos, hogy értékes kéziratai a lótenyésztés monográfiájából is eltűntek hagyatékából. Sokkal szerencsésebb kézzel nyúlt azonban a sertéstenyésztéshez. Szerencsére a Pannon Egyetem Állattenyésztési Karának jogelődje: a Mezőgazdasági Főiskola - Guba Sándor főigazgatóval - észrevette tehetségét, amely minden fáradtságot és nyelvi nehézséget leküzdve, nagy ívű fejlődés felé irányította tevékenységét. Tenyésztői munkájában rendkívül nagy szüksége volt csodálatos emlékezőtehetségére is. A populációgenetikába - bár állományokkal dolgozott, a nemesítésben mindig hangsúlyozta a kiváló egyedek szerepét. Életművének központja a KA-HYB sertéshibrid kitenyésztése volt. Általa vált neve messzeföldön híressé a hazában, de a külföldi szakkörökben is. Módszertanát számos szakközleménye örökítette meg, amelyekben mindig a hazai nagyüzemi sertéstenyésztés körülményeihez igazodott, amely már csak azért sem volt könnyű, mivel sok mezőgazdasági üzemben a fegyelem teljes hiánya miatt még a legegyszerűbb technológia végrehajtására sem voltak képesek. Ám a harcot mindig vállalta. 115
