Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
1702-ben kötötte meg Eszterházy Pál úrbéri szerződését a várcs megmaradt lakosságával. Az eredeti urbárium — az Urbárium Kapos- variense dominium concernens — az Eszterházy levéltárban található: »Ezen városbeliek absolute mostan nem engedték magokat conscribál- tatni, se az 6 írt árendára nem akartak lépni. Azért pro hic et mine 400 frt árendában hagyattak. Azután az unasághnak rnódgya lehet benne imikép az 6 forént árendára házonlként attraháltathas- sanak és conscribáltassanak. Az korcsma, mészárszék, kilenced és több oeccnomicumok maradnak az dispositidk az mind alább be írva vagyon. Ezen fcaposi várót és várost azelőt török bírta hires nevezetes vég- hásza volt a töröknek, nagy bástyái voltana'k és három mély árka, melyet Kapos össze tartott, minekutána pedig ő Felsége ármádiainak (kit maga a méltóságos .. . commondérozott) ezen erősséget a török fel atta volna, azután az magyar vitézlő rend megszállotta és fegyverével ő felségét szolgálta a még tudniillik az praesidium nem tolláltatott, melyet mostani tavasszal az haditanács reformált és az várnak erősségét demoliálta (elpusztította). Ezen várost és ahoz tartozandó jószágokat most 8 Maii Feiérvárott ő Hercegének, mint földes örökös urunknak az aulica camera resig- nálta (az udvari kamara visszaadta). Az camera aulicanak jussa és adóssága propter ius armorum seu Turcicum (fegyverjog) mindenkit a Somogyon és más szomszéd vármegyékben, akik ez alá az onus (teher) alá vétetve vannak, mindenki tartozék egy héten egy napot szolgálni az kaposi harmincados dispo- ziciója szerint, avagyha szolgálatot valamely helyen nem teszen adnak arendát minden háztul esztendeig fi. 8 és fa hordást mást oecur- ráló aprólékos szolgálatot tesznek. Ezenkívül az camara mindenből kilencedet vészen. Praeter haec ismét az földesúr is az magyar örökös részérül adót vészen. Eő hercegsége most maga kegyelmessége szerint könnyebséget ákarvám adni az városi lakosoknak jól lehet már mint az magyar részrül, mint az török részrül való jus eő Hercegségbe kezében vagyon, a 52 napi esztendőbeli munkát, nem kívánja az városiaktul, hanem oly rendben és szabadságban hagyja őket az mind Symontornyaiak, akik hasonló conditión praesidiáriusok (várőrségi katonák) voltak (redigálva vannak simontornyaiak füzetnek esztendeig minden háztul árendát 6 foréntot és öt napi munkát egész esztendeig praestálmak). Azért ezek is azt fogják adni, ;minden Cam- tcirban tudniillik egy ház egy tallért és egy ötvenkét napbul ötöt ki- vévén marad az, mely negyvenhét napnak hat foréntbul való árendá- ja teszen egy-egy napra d.13., minthogy az urasághnak itt semmi majorsága sincsen, azért ez az reservált öt napig valló munkával sem fognak aggra váltatni, hanem ha accidentalier az uraságnak valami munka occurálna. Ezen lakósok nem örökös jobbágyok, amire nem is léphetnek, mivel mimnyaion, ki becsületes nemes ember, ki katona, ki hajdú, ki szabad legény közülük. Azért mindenikének valamikor teczeni fogh 86