Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686-1848)
következménye, amelyet újra meg kellett szállni és újra be kellett népesíteni — mintegy második honfoglalásként — miután lakosságát a török harcokban és az azt követő szabadságküzdelmekben jelentősen elvesztette. A mocsaras, gazos és elvadult tájon — amivé a török uralom tette Somogyot — valósággal gazdátlanná vált a megye. A Kollonidh-féle tervezet az »Elaboratio Regni Hungáriáé« (»Einrichtungsweik des Königreichs Ungarn«) a megyei birtokosokat a visszahódított területen a ius armorum alapján váltságdíj fizetésére és a birtokos nemeseket a Neo- acquistica Commissio előtt a birtokjogok igazolására szólította fel. A váltságdíjat lefizetni nem tudó s :a birtokjogaikat eredeti okmányokkal igazolni nem tudó birtokosok helyébe új tulajdonosok (indigenák) — Turi- netti, Rindsmaul, Harrach, Trann, Strattmann, stb. — kerültek a megyébe. A hódoltság alatti menekülés közben elveszett iratok, az elkallódott és megsemmisült birtoklevelek, s családi archívumok pusztulása következtében máról holnapra vagyontalanná váltak a megye birtokos nemesei, akik nem tudták hitelt érdemlően igazolni jogaikat az ugyancsak elpusztult hiteleshelyi és megyei levéltárak hiányában. így a megye birtokos nemessége közül csak néhány családnak sikerült okmányaival a birtokhoz való jogcímét — a vasvári káptalan előtt — igazolni. (Tóthi- Lengyel, Véssey, Mérey, Batthyány, iNádasdy, Sankó, stb.) A nemesség így a török után olyan lassan szivárgott vissza a megyébe, hogy Somogy jó ideig meg sem alakulhatott, mint önálló nemesi vármegye. Később viszont a megyébe irányuló erőteljes bevándorlás során sokan jöttek olyanok, akik magukat nemeseknek mondották, csakhogy mentesüljenek az állami adóterhek elől. A század második negyedétől ezért a helytartótanács többször sürgette a vármegyét, hogy a felsőbb, a királyi, ill. a kancelláriai leiratok, utasítások tartalmának megfelelően, ellenőrizze a vármegye területén élő nemesek privilégiumait, követelje tőlük jogérvényes nemesi kiváltságuk bemutatását és az igazolt nemesek jegyzékét mielőbb terjessze fel. Az 1730. dec. 22-én Tapsonyban tartott megyegyűlés jelentést küldött a helytartótanácsnak. A latin nyelven írott felterjesztésben érdekes részek olvashatók arról, hogy a vármegye milyen időket élt át, a megyeszékhelyen milyen zűrzavaros állapotok uralkodtak a nem is olyan régen múlt török idők alatt. Ezt a részt kiemeltük és Kenéz Győző fordításában közreadjuk: »... Világos dolog ugyanis, s a nagyon is gyászos idők rendje, s az ez időkből visszamaradt nemesi levelek elég világosan elmondják és bizonyítják, hogy a mi vármegyéink a háborúk zűrzavarában milyen leromlott állapotba került és mennyire állafidósult állapottá vált felette az állandó átalakulás, változás; hogy mióta a kereszténységet Szigetvár elfoglalásával kiirtották, a török (ottomán) zsarnokság alatt, milyen hosszú idő óta nyögte a nép a köznéppel együtt a legvadabb ellenség által rákényszerített szolgaságot és alárendeltséget; napról-napra áhítozván azt, hogy a szörnyűség e hálójából kimenekülhessen; végül aztán rengeteg sóhajtására, siránkozására és könyörgésére, melyekkel Istent ostromolta, az isteni fölség a magasságból kegyesen reátekintett 82
