Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
IV. Somogy a török hódoltság idején (1526-1686)
jéig tartott a heves harc, mikor Isten kegyeiméből lengedezni kezdetit a győzelem szellője s a hit harcosai győzelmet arattak, a bálványimádók hada pedig legyőzetett és megveretett. A győzelem nyoma látható lön itt, Levágatott, porba hullott a gyaurok hada. Csodálatos, igen nagy ütközet volt ez, A gyaurok életét szélnek szórták. A föld a vértől rózsaszínű lön, Az ellenség vére Dzsihunmá nőtt ekkor. A fejek a föld színére hullottták, A sírás pedig felhallatszott az égboltig. A vér gőzétől éj borítá be a mezőt, S a villogó kardok Villámlásoknak tetszettek. Vérpatakok folytak a testekből, S a lélekben nem maradt hely a testben maradásra. E közben a megnevezett beglerbég is megérkezett az igaz hit seregével. A nevezett vár a Kapos nevű víz közepén fekszik, mely egészen körülveszi s minden oldalról nehezen járható hegyek kerítik. Széles árkán belül van egy nagy palánk, ezen belül az erős párkány és harminc rőfnyi árok tele vízzel. A párkány minden oldala földből, deszkából és gerendákból van építve és bástyákkal ellátva. A párkány meteriszelk mögé több helyen felállított ágyukkal és 500 puskás gyaurral volt megrakva. A győzelmes bégek a diadalmas sereggel több helyen közelről bekerítették ama híres várat. Éjjel-nappal folyván a harc és küzdelem, a győzelmes gázik rendkívüli erőfeszítést fejtettek ki. Egy talpalatnyi föld sem volt, ahol a harc tüze nem lobogott volna. A harc tüzének szikrái miatt a gyaurokra nézve csak baj volt a vár. A büntetés tüzének lángolásától szűkké vált a világ a gyehennákra valóknak. A pokolra valók pusíkáinaik és ágyúinak füstje felhőkké alakult, a golyók eső módjára hullottak s a halál szele mind a két részen lerázta az élet fájáról a gyümölcsöt. A vértanúság rangján elnyert gázik a paradicsomba jutottak és annak boldogságában részesültek, ellenben a szerencsés gázik nyilaitól és puskáitól eltalált bálványimádóknak piszkos lelkei a legalsó pokol tüzére kerültek. A hit harcosai amaz aljasoknak vízzel telt árkait eltöltvén fával s arra tornyot csinálván, éjjel nappal kilenc napon át oly hevesen harcolták a pokolra való szerencsétlenekkel, hogy a magasságban lakók is megdicsérték és helyeselték. A gyaurok részéről sok bálványimádó test lön az igazhívők kardjainak áldozatává, de a müzülmá- nok közül Is sokan elnyerték a vértanúságot és jutottak a paradicsomba. Az áldott Zil-tede havának első napján (A 962. évben, vagyis 1555. szept. 17-én. Ezzel egyezőleg egy akkori levélíró is azt írja, hogy Szent Máté napja (szept. 21.) előtt való szerdán, tehát szeptember 18-án már Kaposvár és Korotna török kézen voltak. Lásd Szalay Ágoston: Leveles Tár 165. o.) az egész győzelmes hadsereg rohamot intézett a vár ellen és minden erejét megfeszítette elfoglalására. Hajnaltól a két imaközéig tartott a heves harc és viadal, miközben az egész világ megzavarodott az ágyuk dörgésétől és puskák ropogásától, a vitézek kiabálásától és a harc zajától elállt az emberek lélegzete. Szünet és megszakítás nélkül tartott az igen heves harc, és öldöklés, míg végre 61
