Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

Bevezető

/

Bevezető

Harminc nemzedék: 900 év. Kilencszáz évvel ezelőtt írták le e kötet első dokumentumát (1061), pár évtizeddel Koppány lázadásának leverése után (998). E kilenc század írásait válogatta lapjaira helytörténeti szöveg- gyűjteményünk, ha korban — a régészeti leletek alapján — többre is tehető azoknak az évezredeknek a száma, melyektől kezdve ember élt és dolgozott e tájon és a történelem kezdetét vette.

Somogy az ország egyik legnagyobb és legjellegzetesebb megyéje, amelyet a közbeszéd Csokonai óta Somogyországra tágított. így a megye történelme méltán tarthat számot általános érdeklődésre és figyelemre, de a szakemberek elmélyült kutatómunkájára is. E munka eredményeként látott napvilágot e félezer dokumentumból összeválogatott helytörténeti olvasókönyv, amely évszázadok fejlődési útján a feudális és a kapitalista fejlődés ívét s a szocializmus küszöbére való érkezést szemlélteti. Ezen belül az alapvető társadalmi osztályok helyzetének, történetének, nehéz és önfeláldozó harcának bemutatására törekszik elsősorban az olvasókönyv. E küzdelem útján kiemelkedő mérföldkövek: a török elleni küzdelem, a XVIII. századi és reformkori parasztmozgalmak, 1848/49, 1919 és 1945.

Az olvasókönyv egyes iratai, illetve iratcsoportjai a sajátos somogyi történeti fejlődés elemeiként e történeti fejlődés fő vonalaihoz kötődnek. A dokumentáció válogatása által következetesen érvényesített fő vonal — amely lényegében a XVII. század végétől figyelhető meg különösképp — három szálból tevődik össze: 1. a földesuraknak az árutermelés lehetőségeivel növekvően a parasztságot erőteljes és különleges terhes feltételekhez szabott kizsákmányoló magatartásából, amely ugyanakkor a nemességen belül állandóan növelte a nagybirtokos főnemesség és a közép- és kisnemesség közötti ellentéteket; 2. a parasztság birtoklási viszonyait, illetve sajátos polgárosodásának, falusi önkormányzatának védelmében mindvégig kifejtett, s örökös társadalmi robbanások sorozataként is szá mon tartható heves ellenállásából (1767 kiváltképpen heves úrbéri mozgalmai, az insurgens lázadás, a mesztegnyői zendülés, a 48-as igen éles földfoglalási mozgalmak, az 1869-es »communisticus« mozgalmak, az 1905—07-es aratósztrájkok, 1919, a Horthy-korszak elsikkasztott földkérdése; bár a megye területén a jobb módú parasztság útja elválik az agrár- proletáriátus útjától, de az agrárdzsentrizmus útjától is); s 3. a XIX. század közepétől pedig a helyi burzsoázia erőteljes fejlődéséből, amely Kaposvárnak Dunántúlon csak Szombathellyel összehasonlítható szinte egyedülálló gyors fejlődésében, részben pedig a drávamenti mezővárosok: Barcs, Szigetvár fontos kereskedelmi forgalmi és részben ipari gócpontokká való alakulásában mutatkozik meg. E három szálból össze7