Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)

1935.

282.

Gazdaadósságok és adóvégrehajtások a megyében

I.

A gazdasági válság után 1932-ben a nagybirtokos és jobbmódú parasztság érdekében különféle gazdavédelmi intézkedések láttak napvilágot, amelyeknek értelmében azok a birtokosok, akiknek adóssága a kataszteri tiszta jövedelem többszörösét felülmúlta, védettséget kérhettek birtokaik számára. A kormány bizalmas tájékoztatására a főispánok jelentést készítettek a megye gazdaadósairól 1935. január 15-én:

»A barcsi járás területén 525, a csurgóiban 471, az igaliban 548, a kaposváriban 2177, a lengyeltótiban 667, a marcaliban 493, a nagyatádiban 828, a szigetváriban 538, a tahiban 386, összesen 6633 védetté nyilvánított gazdaadós volt, ebből 100 kát. holdnál nagyobb birtok 106 volt, a többi mind kisbirtokos, kisparaszt. A védetté nyilvánított birtokok közül a bankok 1053, ipari vagy kereskedelmi vállalatok 104, magánhitelezők 241, az áll. kincstár pedig 23 gazdaadós ellen kérte a védettség megszüntetését és csődnyitó végzést. Ezt végre is hajtották 492 esetben. Miután a gazdaadósok fizetni nem tudtak, a hitelezők a járásbíróságokon keresztül kérték a védett birtok eltörlését. így pl. a Kaposvári Kereskedők és Iparosok Takarékpénztára RT. kérte Kovács Ferencné és Herczeg János haj- mási lakosok ellen.

A Pénzintézeti Központ Kulcsár József zselickisfaludi lakos ellen, dr. Fekete Gyula kaposvári lakos kérte Mayer Márton bőszénfai lakos ellen, a Magyar Általános Takarékpénztár kérte kk. Györék Ibolya mezőcso- konyai lakos ellen. Pesti Hazai Első Takarékpénztár Kelemen József ka- poskeresztúri 'lakos ellen. Dunántúli Bank és Takarékpénztár RT. kérte Máté János simonfai lakos ellen, stb.«

Forrás:

Főispáni iratok 1/1935. sz.

II.

A gazdasági válság évei után az adófizetés morálja is rendkívül alacsony szintre süllyedt a megyében. Miután a községekben foganatosítandó adóvégrehajtások során »ellenszegüléstől« lehetett tartani, a jegyzők és a főszolgabírák gyakran kérték a főispántól a karhatalom kirendelését. Háromfa község jegyzője ezt jelentette 1935. február 12-én:

»Két-két csendőrjárőrt kirendelni szíveskedjék, mert ellenszegüléstől lehet tartani.«

1935. április 4-én a lábodi körjegyző is hasonlót jelentett:

»A hátralékosok megrögzött nemfizetők, akikkel szemben karhatalom nélkül eredményt nem lehet elérni.«

A lengyeltóti főszolgabíró ugyanezen év szeptember 12-én az alábbit jelentette:

»A karhatalomra azért van szükség, mert annak hiányában a végrehajtást szenvedők ellenszegülése várható az eddigi tapasztalatok szerint

151