Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)
adósságának elengedését remélte a Főméltóságú Asszonytól, aki azt »megfelelő fedezet hiányában« elutasította. •»Kegyelmes Asszonyom! Alázatos lélekkel leborulok, hogy a magyar haza kegyelmes asszonya tekintsen rám szegény nyomorgóra. Egy szegény diák könyörgését kegyeskedjék meghallgatni, kit az a veszély fenyeget, hogy most midőn már csak két hónap van vissza ebből a tanévből, kénytelen abbahagyni a tanulást, mert nem tudja a kosztért járó még hátralévő összeget kifizetni. A jólelkek annyira megkönyörültek rajtam, hogy már ingyen kapok kosztot, de még tartozom 123 P-vel az ősztől fogva és szegény szüleim nem bírják kifizetni ilyen nehéz viszonyok között. így tehát, ha nem segít senki lemondhatok arról, hogy tanító lehessek. Pedig egyedüli vágyam az volt, hogy jó polgárokat neveljek a magyar hazának. Szegény szüleim mindent elkövettek, hogy engem ily nemes cél szolgálatára neveljenek, de most a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudják kifizetni, mert sem bort nem tudnak eladni, sem. kis marháikat nem veszik meg. Akinek tartozom a koszt árával az pedig azt mondta, ha 10-ére ki nem fizetem, akkor megmondja az igazgató úrnak. így préselik az én szívemet, mely présből menekvés nincs, ha kegyelmes asszonyom fel nem nyitja annak satuit kegyes jószívűségével. Alázatos kérésemet szabad legyen mégegyszer felhozni kegyelmes asz- szonyom tekintete elé. Csurgó, 1932. április 6-án. Maradok esedező szívvel Horváth György II. éves tanítónövendék alázatos szolgája.« Forrás: Főispáni iratok 603 8 1932. sz. 271. 1932. június 25. » ... Se kenyerünk, se ruhánk, se munka nincsen, hót éhen kell pusztulni egy munkaképes családnak ... « Kaj tár Mihály nagykorpádi munkanélküli kubikos levele gróf Saa- páry Lajos főispánhoz: »Alulírott még egyszer bátorkodom főispán úrhoz fordulni soraimmal, miután folyó hó 10-i levelemre, amelyet főispán úrnak küldtem, a mai napig sem történt semmi intézkedés, hogy az ínséggel küzdő családjaimmal mi lesz. Nem tudom magamat megfogni, hogy mi is lesz velünk, amikor fél év elmúlott anélkül, hogy keresethez jutottam volna, hogy csupán a mindennapi kenyérre valót meg tudtam volna keresni, ellenben se kenyerünk, se ruhánk, se munka nincsen, hát éhen kell pusztulni egy munkaképes családnak, akkor amikor a nagyméltóságú miniszterelnök úr azon szavait idézem, hogy ebben az országban nem lesz éhező ember. Ellenben mi már annyira el vagyunk gyengülve az éhségtől, hogy teljesen ki vagyunk merülve, a hét folyamán kaptam egy néhány napi munkát Iványi László útbiztos úrtól és mindaddig nem bírtam a munkát fel137
