Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - C) Az ellenforradalom korszaka (1919-1944)
nyék, akiknek földjük nincs, azok az állami munkán ledolgozhatják és viszont akiknek földjük van, azok kölcsön kapják. Kérelmünket azzal indokoljuk, hogy Inkeyantalfa község nagyon szegény és a mai viszonyok közt nem tud kenyeret venni, mert a kereskedő 20—22 pengőért adja q-ját és kereset, napszám nincs, tehát nagyon so kan ki vagyunk téve az éhség megpróbáltatásának, mert a községnek nincs oly bírója és elöljárói, hogy valamit is gondolnának a falu szegé-, nyeivel, mint a más községekben. A mi földjeink nagyon homokosak, hogy a búza termelésre nem alkalmas, a rozs termés is nagyon gyenge volt, úgy hogy a kisbirtokosoknak már karácsonyra kenyeret kellett venni, hát akkor mi lesz tavasszal, mikor most oly drága, hogy mi szegények nem bírunk venni. Ezért fordulunk mi szegények a Méltóságos Népjóléti és Munkaügyi Miniszter úr elejbe, hogy szíveskedjék intézkedni, hogy kaphatnánk egy kis segítséget, hogy ezt a sanyarú esztendőt könnyebben keresztül evezhessük, mert a mi feljebbvalóink nem fogják fel a mi ügyeinket és így kénytelenek vagyunk máshová fordulni.« Forrás: Főispáni iratok 224/8/1932. sz. II. A magyaregresi leszerződött aratómunkások kölesön ínséggabonáért kérvényeztek a főispánhoz: »Magyaregres község 55 szegénysorsú kisgazdája nevében mély tisztelettel folyamodunk Méltóságodhoz. Minden élelmünkből kifogytunk, — s ott tartunk, hogy nincs amiből magunkat és családjainkat eltarthatnánk. A jegyzőségtől —■ nem tudjuk mi okból — nem kaptunk hivatalos írást, amelynek alapján az inséggabonából részesedhetnénk. Pedig nrg>részben leszerződött aratómunkások vagyunk, akik a kenyerünket tisztességes munkával keressük és akik az aratás után szívesen vissza is fizetnénk a búzát, csakhogy megkaphassuk és minél előbb hozzájuthassunk. Mély tisztelettel arra kérjük Méltóságos Főispán Urat, kegyeskedjék az ügyünket jóakarattal kézbevenni, azt kivizsgáltatni és ahhoz az 55—C0 q kenyérgabonához, amelyre aratásig rászorulunk, s amelyen kívül semmi egyéb élelmünk nincs, — minél előbb hozzásegíteni bennünket. Magyaregres, 1932. március 23-án. Mély tisztelettel: Sztankó István, Császár István.« A kaposvári járás főszolgabírója 1931. március 30-án úgy tájékoztatta a megye főispánját, hogy a községi elöljáróság jelentése szerint a magyaregresiek »nem tekinthetők ellátatlanoknak, mert azok részben törpe- birtokosok. részben hónaposmunkások, akik a szükséges gabonát megszerezhették.« A főispán megtagadta a segítséget, a kérvényt — a főszolgabíró jelentése után — irattárba helyezte. Forrás: Főispáni iratok 400 8 1932. sz. III. A gyúgyi bérgazdaság 72 aratómunkása is kölcsöngabona kiutalásáért kilincselt a főispánnál:
