Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Miután a Peidl kormánynak semmiféle katonai ereje nem volt a proletárhatalomnak a polgári demokratikus rendszer felé való visszafor­dítására, óhatatlanul az ellenforradalom előkészítésének vált eszközévé. I. A Kormányzótanács lemondását Somogy vármegye kormányzótaná­csi biztosa: Latinca Sándor 1919. augusztus 2-án valamennyi járási köz- igazgatási megbízottnak az alábbi táviratban hozta tudomására: »A Kormányzótanács az antanttal folytatott tárgyalás következtében le­mondott. A kormányhatalmat a munkás szakszervezetek régi kipróbált vezetői vették át. Minden munkástanács a helyén marad. Minden öntu­datos polgár és munkás őrködjék a közrend és köznyugalom fenntartá­sa fölött. Az antant útján megtörténtek a lépések a fegyverszünet meg­kötése érdekében. Minden összeütközés szigorúan kerülendő. Felkérjük az ország egész lakosságát, hogy nyugalommal és türelemmel támogassa a kormányt rendfenntartó munkájában. Az ezer sebtől vérző ország rekon­struálása, a béke megteremtése, a lakosság élelmezésének biztosítása olyan feladatok, amelyeket a kormány csak a belső beke, rend és nyugalom keretei között oldhat meg sikerrel. A kormány első és legfontosabb te­endői közé sorolja e feladatok megoldását és kérve kéri az ország egész lakosságát, hogy a nyugalmat megőrizve bízzék és várja a kormány to­vábbi intézkedéseit. Peidl Gyula miniszterelnök, Payer Károly belügy­miniszter, Haubrich József hadügyminiszter, Ágoston Péter külügymi­niszter, Garbai Sándor közoktatásügyi miniszter, Garami Ernő igazság­ügyminiszter, Takács József földmívelésügyi miniszter, Miakics Jó­zsef pénzügyminiszter, Dovcsák Antal ipar- és kereskedelemügyi minisz­ter, Knaller Viktor nemzetiségi miniszter. További intézkedésig minden az eddigi szellemben intéződjék, mindenki a helyén maradjon. Elvárom az elvtárstól, hogy járása területén, ha kell karhatalommal is a leg­nagyobb rend és nyugalom biztosítassék, további intézkedést küldeni fo­gom. Latinca Sándor, Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosa.« Forrás: Főispáni iratok 2530/1919. sz. Irodalom: L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. Bp. 1961. II. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a munkástanácsok az egyre erősödő ellenforradalommal szemben nem tudják megállni a helyüket. Ka­posvárról a demarkációs vonalra rendelték a munkászászlóalj három szá­zadát s így a Megyei Munkástanács is védtelenül és kiszolgáltatottan állt az ellenforradalommal szemben. Latinca hiába sürgette a század vissza­rendelését. Segítséget nem kapott sehonnan, magára maradva azonnal le­mondott kormányzótanácsi biztosi megbízatásáról. Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosa 1919. augusztus 3-án Peidl miniszterelnökhöz utolsó hivatali tevékenységeként két táviratot kül­dött. 378

Next

/
Thumbnails
Contents