Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
főbizalmija; Szloboda Mihály, a külső iparvállalat főbizalmija; Bá'röoz István, a cselédség főbizalmija; Ambrus Mihály, az igényjogosult kisgazdák főbizalmija; Matók József, Jászberényi András, miniszteri biztos dr. Hamburger Jenő, miniszteri biztos; Farkas Adolf, Hevesi Ákos, a magyarországi szociáldemokrata gazdatisztek szakszerv, titkára; Latinca Sándor, a földmunkások szövetségének titkára; Tóth Lajos, a kaposvári szociáldemokrata párt elnöke.« Forrás: MMI. Archívum. A. XVI. 5/1. 215. 1919. március 10. A Somogy megyei direktórium megalakulása Somogy megye kezdeményező történelmi szerepet játszott a Tanácsköztársaság idején. A dolgozók hatalmáért folytatott tömegmozgalmak során a megye szervezett munkássága már 1919. február 20-a előtt tiltakozott a kormánynál a megye élére kinevezni szándékolt kisgazdapárti kormánybiztos ellen. Ezt tette a Kaposvári Munkástanács is február 25-i ülésén s követelte a szocialista közigazgatás bevezetését a megyében. A munkásság követeléseinek eredményeként március 10-én — tizenegy nappal a Tanácsköztársaság hivatalos kikiáltása előtt — háromtagú direktórium vette át a megye vezetését. A direktórium megalakulását az alábbi táviratban jelentették a belügyminiszternek: »Jelentjük, hogy a Somogy vármegyei Szociáldemokrata Párt vezetőségének a munkástanáccsal együttesen hozott határozatából kifolyólag Kaposvár város és Somogy vármegye közigazgatásának vezetését három tagú direktórium vette át, melynek tagjai: Tóth Lajos, Peinhoffer Lajos és Latinca Sándor. Ezen elhatározás indokai a következők: Somogy vármegyének 12 nap óta főispánja nincsen. Somogy vármegye és Kaposvár lakóinak hangulatát a földkérdés mikénti megoldásának problémája, elsősorban és főképpen azonban a Kisgazda Párt semmi eszköztől vissza nem riadó agitációja az utóbbi napokban annyira feszültté tette, hogy a kirobbanástól minden percben tartani lehetett.1 A decemberben itt lezajlott események indokolttá teszik azon feltevést, hogy a vármegye eddigi vezetősége ezen sajnálatos eset megismétlődését elfojtani épp oly kevéssé tudja, mint amily kevéssé azt annak idején megakadályozni képes volt.2 Támogatják ezen feltevésünk alaposságát azon értesüléseink, melyek napnap után az egész vármegye területéről érkeznek hozzánk, hogy t. i. a községi lakosok az uradalmak értékes felszerelését, takarmány stb. készletét széthordják, sőt felgyújtják. Mindezeket összevetve a Szociáldemokrata Párt vezetősége úgy találta, hogy a társadalom minden osztályának érdeke, ezen kívül legfőképpen és legelsősorban a mezőgazdasági termelés érdeke, tehát a legteljesebb közérdek kívánja, sőt követeli, hogy a jog-, élet- és vagyonbiztosságot fenyegető ezen állapotoknak radikálisan véget vessen s minthogy e cél elérésére más eszközzel, mint a direktórium azonnali felállításával nem rendelkezett, a Népköztársaság és annak minden polgára érdekében így kellett határoznia. 358