Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

gyelmezettségükkel, lankadatlan lelkesedésükkel és az ellenséggel szemben tanúsított hősiességükkel, ezzel érdemet szerezvén önmaguknak s dicsőséget Somogy vármegyének."

»... Sajnos a küzdelem bármilyen igazságos legyen is, áldozatokkal jár. A harcba vonultak életüket és vérüket áldozzák, számosán dőlnek ki sebekkel borítva a csatasorból, az itthonmaradottak az értők való aggódás és gyötrelem kínjait érzik, s nem egy közülük a megélhetés, a nélkülözés keserű gondjaival is kénytelen küzdeni.«

Ám az ünnepélyes külső mögött az itthonmaradt lakosságnak súlyos gondjai is tükröződnek az alispáni jelentés további részletéből:

»•Gazdaközönségünket igen nehéz helyzet elé állította a mozgósításnak éppen a legnagyobb munkaidőben történt elrendelése. A gazdasági cselédek nagy része néhol 40—50 százaléka, sőt még több is bevonult, a hadköteles korban levő szerződött aratóknak abba kellett a munkát hagyni, hogy katonai kötelezettségüknek eleget tegyenek. Legtöbb helyen pénzért fogadott napszámosokkal kellett a hiányzó munkaerőt pótolni, de éppen emiatt a napszámbérek is igen felemelkedtek. Szerencse, hogy a kedvező időjárás mellett a munkát, ha lassabban is, de általában lényegesebb károsodás nélkül el lehetett végezni.

Ez a helyzet a népfelkelők utóbb történt behívása folytán ismét súlyosbodott, s a gazdák az őszi munkálatok elvégzésénél ismét s még nagyobb mértékben kénytelenek a munkáshiánnyal megküzdeni.

Mindazonáltal a beérkezett jelentések szerint a munkálatok is szépen haladnak előre, s fennakadás csupán a hadbavonultak családtagjainál van, akik a családfenntartó eltávozása folytán földjeiket megmunkálni, felszántani, elvetni képtelenek, pénzért felfogadott munkaerő alkalmazását vagyoni helyzetük nem engedi, sőt igen sok helyen munkást pénzért sem kapnak. Ezek azon kétségbeejtő helyzet előtt állanak, hogy kénytelenek lesznek földjeiket parlagon hagyni, s akkor egy vigasztalan siralmas jövőnek néznek eléje. Emberbaráti kötelesség, de egyúttal fontos közgazdasági érdek is követeli, hogy ezeket a családokat, akiknek kenyérkereső munkástagja a haza védelmére sietett, itthon a társadalom a maga munkájával támogassa."

A 17-es, 19-es és 44-es gyalogezredek katonáinak bátorságát és áldozatainak nagy számát Illyés Gyula így örökítette meg a Puszták népében :

»Ilyenek, a puszták népe kitűnő katona. A világháború kezdetén a ka- pősi 44-es gyalogezred négy hónap alatt négyszer semmisült meg s négyszer támadt fel újra. A puszták fiai nem sajnálták a bőrüket. Hősiesség és halálmegvetés dolgában a monarchia népei közül csak a bosnyákok versenyezhettek velük, amint e szakma német szakértői tárgyilagosan megállapították. Sovány, beesett mellű urasági bognárok és tehenészek, akik a kastély szakácsnője előtt is elvesztették beszélőképességüket, csillogó szemmel mesélték, mint kúsztak a drótok alatt az oroszok felé, mint ugrottak le, foguk közt a rohamkéssel, jobbjukban a maguk gyártotta szöges buzogánnyal életveszélyes sziklahasadékokba az olaszokra, franciákra, négerekre, mindenkire, akire lehetett."

Ezt a halált megvető bátorságot — amelynek édesapám is áldozatul esett — a korabeli sajtó és alkalmi »irodalom« bárgyú hangja üres szólamokkal fenegyerekes magatartásként nyugtázta, hetyke virtusko343