Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)

oly törvényes hatóságnak, mely a határozat megsemmisítésére jogosult; volna. Megbotránkozását fejezi ki a vármegye közönsége azon szégyen- teljes, eléggé el nem ítélhető és meg nem bélyegezhető eljárás felett, hogy az ország alkotmányos jogaiért folytatott küzdelem letörésére a kormány és különösen annak egyik tagja, Kristóffy József ügyvivő miniszter a társadalom oly elemeit mozgósította és bíztatta fel, melyek a nemzetközi szocializmus haza és vallásellenes elveivel nemcsak az állami és társadalmi rendnek, a vallásnak és a tulajdon szentségnek izentek hadat, de gyökerükben megtámadják a magyar nemzeti állam alapjait. A kormány és különösen a belügyi ügyvivő miniszter ezen intelmei méltán képezik közmegvetés tárgyát és sértik az önálló és független magyar nemzeti állameszme iránt köteles hazafiságot és hűséget.«... »A vármegye kijelentette, hogy Bécsben az ellenzék vezéreinek átadott királyi irat tartalma nyíltan ellenkezik az ország törvényeivel, alkotmányával, az országgyűlés jogaival és veszélyezteti a nemzet önnállóságát és függetlenségét. De kijelentette azt is, hogy az alkotmányt és a nemzeti önállóságot érintő jogtalan támadás ellen a nemzeti ellenállás minden törvényes eszközét fel fogják használni.«

Az 1906. február 5-én tartott évnegyedes közgyűlésen gróf Széchenyi Aladár törvényhatósági bizottsági tag az alábbiakkal fejezte be felszólalását.'

»Mielőtt befejezném felszólalásomat, vármegyénknek egy elszomorító belügyét kívánom szóvátenni. Szégyenpír futja el arcomat és kimondhatatlan fájdalom fogja el kebelemet, midőn látom és tapasztalom, hogy vármegyénk legnagyobb urai, leggazdagabb birtokosai nemzeti küzdelmünktől teljesen távoltartják magukat, sőt mitöbb azáltal, hogy sokan közülük befizetik állami adójukat, egyenesen támogatják a hazaáruló törvénytelen kormány sáfárkodását.

Igaz, hogy ezzel szemben azt a lélekemelő körülményt látjuk, hogy szegény földhöztapadt drávaparti községek, melyekben ezelőtt 25 évvel alig lehetett magyar szót hallani, anélkül, hogy valaki felszólította volna őket, összerakták filléreiket és letették azokat a haza oltárára. Nagyurak! tanuljatok ezektől a szegény emberektől hazafiságot. Tanuljatok tőlük hazaszeretetei és tanuljátok meg tőlük, hogy miképpen kell az ősi röghöz ragaszkodni, mely nektek oly bőven osztja a kenyeret. Fájdalom, hazai történelmünk bizonyítja, hogy ennek a nemzetnek leghűtlenebb fiai többnyire a felsőbb osztályokból kerültek ki. Most is így van. mert a nagyurak csak az összbirodalom a »Gesammtmonarchie« eszméjét szolgálják, csak ennek az eszmének hódolnak és nem a magyar királyi trón, hanem az osztrák császári trón fényében szeretnek sütkérezni. De tekintetes törvényhatósági bizottság, szilárd meggyőződésem, hogy fordul még a kocka és akkor ti büszke nagyurak pellengérre fogunk benneteket állítani, névszerint meg fogunk benneteket nevezni, hogy lássa ország-világ, kik a nemzetnek hűtlen fiai.

Még egy hasonló elszomorító jelenségről kívánok megemlékezni: Köz- tiszteletben álló férfiak eddig jó hazafiak, kik vármegyénk közéletében kiváló helyet foglaltak el, szintén távoltartják magukat nemzeti küzdelmünktől. Ez egy olyan rejtély, amelyet megoldani nem vagyok képes, hisz ez az ügy olyan tiszta, olyan világos, hogy minden gyermek megérti, csak ezek az urak nem akarják megérteni. Bármi legyen azonban eljárásuknak rugója, fogadjatok tőlem nemes urak egy jó tanácsot. Vegyétek kezeitekbe nemzetünk történelmének könyvét, azt a könyvet, amelyre a mai komoly, nehéz időkben minden magyar embernek áhítattal, mintí l£«p**yí,r'

IlUflÜ UlW*