Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról 1. (Kaposvár, 1967)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850-1944) - B) A dualizmus korszaka (1867-1918)
Források: Somogy 1870. jun. 21. sz. Somogy 1872. okt. 1. sz. 1873. aug. 10. »Az elmúlt hetekben ismét 200 famunkás maradt kenyér nélkül« — Dél-somogyi munkáselbocsátások — Az alábbi újságközleménynél utalhatunk Szigetvárnak, a megye egyik igen jelentős ipari- és kereskedelmi gócpontjának jelentőségére és az 1873. esztendővel kibontakozó gazdasági válságra. Az élénk forgalmú városnak jelentékeny ipara volt, az iparral és a kereskedelemmel foglalkozó lakosainak száma csaknem kétszerese volt a földművelőkének. Nagyobb ipartelepei közül gőzmalmai, gőzfűrésztelepei, cipő- és bőrgyára, téglagyárai, valamint jelentős pénzintézetei voltak a legszámottevőbbek. »Szigetvár. A nagy munkáselbocsátással, amely a válság nyomában itt keletkezett és érzékenyen érintette a munkásosztályt s kezdetét vette a nyomor azok számára, akik keresetből élnek, (»die von der Hand in der. Mund«) Az elmúlt hetekben ismét 200 munkás maradt kenyér nélkül. (»verflossene Woche sind wieder 200 Holzarbeiter brotlos geworden«). Mindaz előrelátható volt, hogy nem mehet úgy tovább, ahogy tegnap volt. Nappal és éjjel folyik a munka, hogy sok pénzt keressenek. Krajna, Gradiska és Isztria valamennyi vidékéről összeszedték a munkásokat, hogy munkájuk által a vállalkozók zsebeit megtöltsék, a munkás pedig nem tudja, hogy bagóért dolgozik. A munkások máshoz nem kezdhettek, mint a hatalmas erdők ritkításához, amikor az üzlet pangani kezdett, a munkások munka nélkül maradtak. Senkinek közülük egyetlen fillére sem volt, mindenüket felemésztették, s utána az éhség szomorú ideje következett. így olyan esetek fordulnak elő, hogy ahol a keserves bérét is megtagadják a munkásnak, nem tud ügyvédet fogadni, így a munkás se pénzt, se eredményes pert nem várhat, más munka után kell néznie, s így — természetesen — a pénz a kizsákmányoló zsebében marad. Folyó hó 20-án 14 cipészt is elbocsátottak a munkából, közöttük család- fenntartókat is. Miután minden drága, mit csináljon a szegény család.? — ezt senki sem kérdi. Azt mondják, hogy Magyarországon nincs munkáskérdés, nálunk megélhet a munkás. Csak takarékoskodjék, akkor lesz valamije — mondják a »munkásbarátok«. Micsoda gúny: éhező gyomorral takarékoskodni, ennek ellenére mégse legyen a munkás közömbös, ápolja a fajgyűlöletet, s több más reakciós nemzeti erényt, s ne vegye észre szociális helyzetét. Most majd a gyomor lesz a felvilágosítója.« Forrás: Arbeiter Wochen Chronik 1873. aug. 10-i számából fordítva. 168. 285
